116. Zsoltár

“¹(Alleluja!) Szeretet tölt el, mert az Úr meghallotta könyörgő kiáltásomat. ²Felém fordította fülét azon a napon, amelyen segítségül hívtam. ³Körülvettek a halál kötelékei s az alvilág csapdái; elmerültem a nyomorban és a félelemben. ⁴Akkor segítségül hívtam az Úr nevét: „Ó Uram, mentsd meg életemet!” ⁵Jó az Úr és igazságos, a mi Istenünk csupa irgalom. ⁶Az Úr megőrzi a kicsinyeket. Nyomorult voltam és szabadulást hozott. ⁷Lelkem, nyugodj meg újra, mert az Úr jót tett veled. ⁸Megmentette lelkemet a haláltól, szemem a könnyektől, lábam a botlástól. ⁹[És újra az Úr színe előtt járhatok az élők földjén.] ¹⁰Telve voltam bizalommal akkor is, amikor így szóltam: „Mély megaláztatásban lett részem.” ¹¹Kétségbeesésemben ezt mondtam: „Az emberek gonoszak mind.” ¹²Mivel viszonozzam az Úrnak, ami jót tett velem? ¹³Veszem az üdvösség kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét. ¹⁴[Amit az Úrnak ígértem, feláldozom, egész népének színe előtt.] ¹⁵Az Úr szemében drága dolog az igazak halála. ¹⁶Uram, a te szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálódnak fia. Te oldottad meg bilincseimet, ¹⁷dicsőítő áldozatot mutatok be neked. Segítségül hívom az Úr nevét. ¹⁸Amit az Úrnak ígértem, feláldozom egész népének színe előtt. ¹⁹Az Úr házának udvarában, a te szívedben, Jeruzsálem!”

31. Zsoltár

“¹(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) ²Hozzád menekülök, Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak! Igazságodban szabadíts és ments meg engem, ³hallgass meg és siess hozzám! Légy megmentő sziklám, erős, szabadító váram! ⁴Valóban te vagy a sziklám és váram, nevedért vezess és irányíts engem! ⁵Kimentesz a hálóból, amit elém vetnek, te vagy szabadulásom. ⁶Kezedbe ajánlom lelkemet, te megváltasz, Uram. Te, hűség Istene, ⁷te gyűlölöd a silány bálványok tisztelőit, én azonban az Úrban bízom. ⁸Ujjonghatok és örülhetek jóságodon, mert kegyesen tekintettél nyomorúságomra, és segítettél kínjaimban. ⁹Nem szolgáltattál ki ellenségem hatalmának, lábamat tágas helyre állítottad. ¹⁰Könyörülj rajtam, Uram, tele vagyok félelemmel, tekintetem komor a gondtól, testem, lelkem összetörve. ¹¹Gondokban múlik életem, éveim sóhajokkal vannak tele. Erőm megtört a nyomorúságban, csontjaim mind megroppantak. ¹²Gúny tárgya lettem ellenségeimnek, szomszédaimnak szégyenük, barátaimnak félelmük. Akik az utcán látnak, kitérnek előlem. ¹³A szívek elfeledkeznek rólam, mintha halott volnék. Olyan lettem, mint összetört edény. ¹⁴Hallottam a tömeg suttogását, körülöttem csupa borzadály, csoportokba verődtek, és meg akartak ölni. ¹⁵De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem! ¹⁶Az időm a te kezedben van, ragadj ki ellenségeim és üldözőim hatalmából! ¹⁷Derítsd szolgádra arcodat, ments meg irgalmasságodban! ¹⁸Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak, hiszen téged hívlak! A gonoszok valljanak szégyent, némuljanak el és szálljanak sírba! ¹⁹Némuljanak el a hazug ajkak, amelyek az igaz ellen szólnak, rátarti gőggel és megvetéssel! ²⁰Mily nagy a te jóságod, Uram, amit azoknak tartogatsz, akik félnek téged! Ki is nyilvánítod az emberek szeme láttára, azokon, akik hozzád menekülnek. ²¹Tekinteted pajzsával befödöd őket az emberek támadása elől. Sátradban megvéded őket a nyelvek rágalma elől. ²²Áldott legyen az Úr (az erős városban)! Csodálatosan megmutatta nekem irgalmát. ²³Ijedtemben így beszéltem: „Elutasítottál szemed elől.” De te meghallottad könyörgő szavam, amikor hozzád kiáltottam. ²⁴Szeressétek az Urat mind, ti övéi! Akik hűek hozzá, azokat az Úr oltalmazza, de bőven megfizet azoknak, akik elbizakodva cselekszenek. ²⁵Legyetek erősek és bátor lelkűek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!“