Jó közösségre, meghallgatásra, visszajelzésekre, a vendégszeretet megtapasztalására, közös élményekre, bátorító szavakra, humorra, tréfákra nekünk papoknak is szükségünk van, nemcsak híveinknek. Kiváló alkalmat biztosított számunkra ehhez esperesünk és paptestvérünk meghívása Sopronba.
Makláry Ákos esperes atya meghívására, Elek Antal atya szervezésében október 12-13. között került sor az esperesi kerület közösségi programjára. A soproni találkozó lehetőséget adott a 15 résztvevő számára a közös imádságra, a kötetlen beszélgetésre és a személyes kapcsolatok elmélyítésére egyaránt.
Az érkezést és a kölcsönös üdvözlést követően a résztvevők vecsernyén vettek részt a Nagyboldogasszony bencés templomban vecsernyén, amely lelki keretet adott az együtt töltött időnek. Az esperes atya kiemelte, hogy a papokat minden sajátosságuk és különbözőségük ellenére olyan alapélmény, személyes elkötelezettség köti össze, amelyet érdemes féltve őrizni és ápolni.
A közös imádságnak helyet adó templom a XIII -XIV. században épült kora gótikus stílusban, eredetileg ferences templomként (1280 körül), 1802-től a bencések kapták meg. A szertartást követően megtekintettük a templom nevezetességeit is (Kapisztrán-szószék, káptalanterem).
A soproni Bencés Ház közösségi teremében a vendéglátók nagylelkűségének köszönhető vacsora elfogyasztását követően folytatódott a találkozó. Az este fontos része, a „Hogy vagy?” témakör, lehetőséget adott arra, hogy mindenki megossza a többiekkel, milyen örömök, nehézségek és feladatok foglalkoztatják. A vacsora után szünet nélkül hallgattuk egymás terveit, beszámolóját és támogató javaslatait, éjfélkor végül belvárosi sétával összekötve indultunk el a szállásunkra.
Másnap közös kirándulásra került sor a Bécsújhely közeli Hohe Wand kirándulóhelyre, ahol gyönyörködtetthettük szemeinket a kék égben, a távolban látható Fertő tóban, a környező hegyekben, a szabadon és zavartalanul pihenő hegyi kecskékben. Fraknó várát is (Burg Forchtenstein) „bevettük”, A kirándulás során tovább erősödhettek a személyes kapcsolatok, alkalom nyílt kötetlen beszélgetésekre is. A közös ebédet követően zártuk a tartalmas együttlétet.
A „kötelező” espereskerületi gyűlés helyett tehát egy „rendhagyó” papi találkozóba cseppentünk, amit élményeink után a jövőben rendszeressé szeretnénk tenni, hiszen sok erőt és megerősítést adott.
A soproni találkozó megerősítette a közösséghez tartozás élményét, és emlékeztetett arra, hogy a távolságok ellenére milyen fontos és értékes a közös ima, az egymásra figyelés és a személyes találkozások lehetősége a papi szolgálat mindennapjaiban.
Írta: Tóth Ferenc atya, Biatorbágy
