Soproni Görögkatolikus Szervezőlelkészség

Evangélium-magyarázat

Hogyan gondoskodik a szükségben a Szentháromságos egy Isten az övéiről?

A vallásos felnőttképzésben tanáraim azt tanították, hogy mindig fogalmazzuk meg egy kérdésben, amiről beszélni szeretnénk, mert mindenkinek van saját véleménye, gondolata az adott témáról, ami ritkán fog egyezni a miénkkel. Ez a kérdés lehet a téma megbeszéléséhez a közös kapcsolódás.

Mindannyian ismerjük Jézus csodáját, amikor ötezer embernek adott elegendő eledelt öt kenyér és két hal megáldásával. A csodát az a szükséghelyzet váltotta ki, hogy ráesteledett a tömegre, aki Jézust hallgatta az Isten országáról, és aki a csodás gyógyítások láttán hitt a szavának. Ha még csak erre az egy napra is, ezek az emberek az „övéi” voltak, és így látva őket, Jézus gondoskodott az élelemmel való ellátásukról is..

Nagyon sokan azért nem hiszik el ezt a csodát, mert sok éhezés, szenvedés van a földön, és azokkal az emberekkel nem történik csoda. Pedig az Isten Igéjének minden körülmények között igaza van, és nem változik az idők során.

Az Ószövetségben is ismerünk egy történetet, amikor Isten a mindannyiunk számára oly kedves személy, József által segít Jákobon és családján, a környező népeken. Itt nem megszaporítja az eledeleket, hanem József által figyelmezteti a fáraót álma megfejtésével, vagyis hogy hét bő esztendő után hét szűk esztendő jön, és ezért raktározni kell. Az Újszövetségben az apostolok cselekedeteiben olvashatunk Agabuszról, aki figyelmeztette a híveket egy nagy éhínségre, amely be is következett (Apcsel 11,28).

A csodálatos kenyérszaporítás az Eucharisztia előképe, így a mai evangélium kapcsán nemcsak a testi éhségre, mint szükségletre kell gondolnunk, hanem a lelkünk táplálására is. „Én vagyok a mennyből alászállott kenyér” (Jn 6,51) mondja Jézus. Itt is ismerünk nagy szükséghelyzeteket, amikor sokakat megelégített és megvigasztalt Jézus Krisztus. A kommunizmusban történt Olofsson Placid bencés atya elmondása szerint, hogy a gulágon az egyik lengyel rab kapott egy ostyát, egy másik rab pedig egy fürt szőlőt. Egyik sem lett volna elegendő az éjszaka során titokban elvégzett szentmisében ahhoz, hogy mindenki megáldozzon, mégis mindenkinek vigasztalására, megelégítésére szolgált a jelenlévők vallásától függetlenül. Fontos, hogy ez a hogyan, egy speciális szükséghelyzetben és „extrém” körülmények között történt.

Moszkvai Szent Matróna életéből ismerjük azt a másik hogyant, szintén a kommunizmus kellős közepén, amikor a pátriárka is csak titokban tudott Szent Liturgiát végezni egy elüldözött apáca lakásában úgy,hogy Matrónácska, ez a vakon született kislány, az embereknek egy kis üveg vizet adott, ami felett korábban ő maga imádkozott. Ezt adta Eucharisztia hiányában vigasztalásul, és akik ebből ittak, meggyógyultak, szükségük megszűnt.

Néri Szent Fülöp és Boscó Szent János életében is ismerjük azt a csodát, amikor a sok nincstelen és összeszedett gyerek számára a kis ételes fazék nem ürült ki addig, amíg mindenkinek elég nem lett. Mindkettőjüknek gyűjtésekkel, munkával kellett gondoskodniuk a gyerekekről, tehát a gyerekek ellátásának alapját nem egy csodás fazék adta, de megtapasztalhatta mindenki ezen „kis” csodában, hogy Isten a szükségben, a szorult helyzetben is az övéivel van.

Isten csodás hogyanjainak hosszú felsorolása helyett a történelemben mindenki vegye elő az emlékeiből azokat a személyes eseteket és élményeket, amikor Isten nem várt módon, szokatlanul kisegített egy szükségünkben, ami akkor az életünket, a továbbélésünket, a reményt jelentette. Mindezek a saját tapasztalatok igazolják az Isten gondoskodását a mai evangéliumi szakaszban is, nemcsak a múltban, hanem a jövőben is.

Elek Antal atya

Megjelent a Görögkatolikus Szemle című újságban, (XXXIV. Évfolyam 7. szám. 2023. július)

FÓKÁSZ FSZVT. EREKLYÉI, EZEKIEL PR.

1Kor 1,10-17

Atyámfiai! Urunk, Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra, legyetek egyek ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban. Kloé hozzátartozói ugyanis azt a hírt hozták felőletek, testvérek, hogy pártokra szakadtatok. Arra gondolok, hogy akadnak köztetek, akik így nyilatkoznak: „Én Pállal tartok, én meg Apollóval, én Kéfással, én meg Krisztussal.” Talán megoszlott Krisztus? Vajon Pált feszítették értetek keresztre, avagy Pál nevében keresztelkedtetek meg? Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, csak Kriszpuszt és Gájuszt, így nem mondhatja egyiketek sem, hogy az én nevemben van megkeresztelve. Igaz, még Sztefanász családját is megkereszteltem, különben nem tudom, hogy még mást is megkereszteltem volna. Krisztus ugyanis nem keresztelni küldött, hanem azért, hogy hirdessem az evangéliumot, de nem bölcselkedő beszéddel, nehogy Krisztus keresztje elveszítse erejét.

Mt 14,14-22

Abban az időben Jézus látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve, és meggyógyította betegeiket. Amikor beesteledett, odamentek hozzá tanítványai, és mondták: „Elhagyatott ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a népet, hadd menjenek a falvakba, hogy élelmet vegyenek maguknak!” Jézus azonban így szólt: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!” Ők azt mondták neki: „Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk.” Ő így szólt: „Hozzátok ide nekem azokat!” Majd megparancsolta, hogy a tömeg telepedjék le a fűre. Azután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és megáldotta azokat. Ezután megtörte a kenyereket, odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a tömegnek. Mindnyájan ettek, és jól is laktak, a maradék darabokból pedig tizenkét kosarat szedtek tele. Mintegy ötezer férfi evett, az asszonyokat és a gyerekeket nem is számítva. Ezután nyomban kényszerítette Jézus a tanítványokat, hogy szálljanak bárkába, és menjenek át előtte a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a tömeget.

Szent Ezekiel próféta

Ezekiel próféta papi családból származott, Krisztus előtt kb. 600 évvel élt. Nős emberként, maga is pap volt. Jeruzsálem elfoglalása után őt is Babilonba hurcolták a többi fogollyal együtt. A fogság 5. évében hívta meg Isten a Kobár folyó partján a prófétaságra. 14 éven át hirdette jövendöléseiben Isten akaratát. Hirdette a megtérést, a szabadulást, a régi hazában az új élet kezdetét, de Isten büntetését is. Egy prófétai könyv maradt utána, amelyben különös látomásait is leírta. Több biztosat életéről nem tudunk. Valószínűleg Babilonban halt meg. Ő a 4 „nagy” próféta közül a harmadik a Szentírásban.

Róm 6,18-23

A bűntől megszabadulva az igazság szolgái lettetek. Földies gyarlóságok miatt emberi módon szólok. Ahogy tagjaitokat a tisztátalanság és gonoszság szolgálatában a bűnre adtátok, adjátok most tagjaitokat az igazság szolgálatára, a megszentelődésre. Míg ugyanis a bűnnek szolgáltatok, az igazsággal szemben szabadok voltatok. Mi hasznotok volt akkor abból, ami miatt most szégyenkeztek? Hiszen annak vége a halál. Most azonban felszabadultatok a bűn alól, és Isten szolgái lettetek. Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet. Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.

Mt 8,5-13

Abban az időben Jézus Kafarnaumba érkezett, és egy százados járult eléje, kérve őt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és rettenetesen kínlódik.” Jézus azt mondta neki: „Megyek és meggyógyítom.” A százados így felelt: „Uram, nem vagyok méltó, hogy betérj házamba. Csak szólj egy szót, és szolgám meggyógyul! Magam is alárendelt ember vagyok, és katonák szolgálnak alattam. Ha azt mondom az egyiknek: »Menj!« – elmegy, a másiknak: »Gyere!« – odajön; a szolgámnak pedig: »Tedd meg!« – és megteszi.” Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott, és kísérőihez fordult: „Bizony, mondom nektek, Izraelben nem találtam ekkora hitet. Ezért mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában, az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségbe. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.” A századosnak pedig ezt mondta Jézus: „Menj, legyen, amint hittél!” A szolgája még abban az órában meggyógyult.

Szent Febrónia vértanúnő

A mezopotámiai niszibei kolostorban élt és készülődött a szerzetesi életre Febrónia szűz. A kolostor főnöknőjének volt az unokahúga. Testileg szép megjelenésű nő volt, de ennyire gazdag volt lelki erényekben is. Szeretett imádkozni, olvasta a Szentírást és tartotta a szigorú böjtöt. Egy idő múlva Szelin és Lizimakhosz katonák bevonultak a városba és tudomást szerezve a női kolostorról, körülvették azt a katonák. Csak néhányan maradtak a kolostorban, a többiek félelemből elmenekültek. A katonák elfogták Febróniát és megkínozták, ütötték, tűzzel égették, fogait kiverték, levágták kezeit és lábait, Febrónia állhatatosan tűrt el mindent mennyei Vőlegénye kedvéért. A kínzások után karddal fejezték le 310-ben.

Evangélium-magyarázat (Június 25)

Szent Pál apostol azt írta a korintusi híveknek: „Ha evangéliumunk mégsem érthető világosan, csak azoknak nem érthető, akik elvesztek.” (2.kor 4,3). Az evangéliumnak, amit hirdetünk, világosnak és érthetőnek kell lennie, ami azért nagy kihívás, mert a mai evangéliumi szakaszban is találunk olyan részeket, amelyek nem könnyen érthetőek.

A kafarnaumi százados hitét méltatta Jézus, aki beteg szolgája helyzetét Jézus elé tárta, és amikor Jézus elindult volna a szolga gyógyítására, a százados inkább arra kérte, hogy maradjon, és ne menjen oda hozzá, csak onnan parancsolja meg a szolga gyógyulását. Az még érthető a számunkra, hogy azért gyógyult meg a szolga, mert a százados lenyűgözte hitével és eredetiségével, bátorságával Jézust, de az értetlenséggel tölthet el bennünket, hogy sokan kértük már Jézustól szeretteink gyógyulását anélkül, hogy kértük volna Jézus eljövetelét, mint a százados, és mégsem történt meg a gyógyulás. Joggal szeretnénk érteni, hogy hogyan válhat a mi hitünk Krisztus számára olyan meggyőzővé, hogy kérésünket meghallgatja és teljesíti. A százados saját hivatásából adódóan jól érvelt, de hogyan érveljek én az ilyen kéréseknél? Hol a titok, ami világossá és érthetővé teszi ezt az evangéliumot?

A következő hónap nagy szentje Illés próféta, akinek az ünnepére már most érdemes lélekben készülni. Honnan veszi Illés próféta a Kármel hegyén, hogy amikor a Baál prófétákat kihívja a máglyarakás meggyújtására gyújtószerszám nélkül, az az ő kérésére meggyullad? Honnan veszi Illés próféta, hogy ha a száreptai özvegyasszony süt neki a még megmaradt lisztjéből és olajából kenyeret, akkor annak lisztes fazekából nem ürül ki a liszt és korsójából az olaj? Vagy honnan tudta Szent Charbel, hogy ha egész nap dolgozik étlen-szomjan a szüreteléskor, és utána egész éjszaka kitárt kézzel imádkozik, akkor azt ő fizikailag bírni fogja és kéréseit az Isten fia, Jézus Krisztus meghallgatja és teljesíti?

Számomra egyetlen érthető válasz lehetséges ezekre a kérdésekre, mégpedig az, hogy a kafarnaumi századosnak bátor és hittel átjárt szavait, Illés próféta kéréseit, Szent Charbel minden erőn felüli munkabírását maga Isten sugallta, azaz mondataikat ő adta a szájukba, hogy mindannyian tanuljunk belőle az utókorban is.

Az az érzésünk, hogy a kafarnaumi százados, valamennyi szent „mintaképe”, akit az Isten elküld az emberiséghez, hogy általuk átsegítse az embert a hitetlenségben, a földhözragadt emberi gyengeségben, aki nem tud hinni a csodákban, a csodás gyógyulásokban, az Isten létezésében és mindenhatóságában. Az az érzésünk, hogy Isten ezeknek a szenteknek olyan újabbnál újabb, eredetibbnél eredetibb „ötleteket” és életutakat sugall, amivel Isten léte, a csodák mindenki számára érthetőek és testközeliek lehetnek akár a világ bármely pontjáról.

Az evangéliumi szakasz másik felében Jézus azt mondja: „Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában, az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségbe. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.” Kik ezek az „ország fiai”, akik részesei lesznek, vagy már részesei ennek a fájdalmas helynek? Azt hiszem, Szent Pál apostol a fenti mondatában róluk beszélt, ők az „elveszettek”, akik nem értették meg a világosan hirdetett evangéliumot, például az előttünk járó szentek által.

A keleti egyházunk zsolozsmája, énekei mind abban segítenek, ha végezzük és imádkozzuk azokat, hogy a szentek cselekedetei, eredetiségeik testközelben maradjanak, hogy cselekedeteinket ösztönözzék óráról órára Krisztus jelenléte felé és az imádságra, hogy ezzel is segítsenek bennünket az evangélium világosságának megértésében.

Megjelent a Görögkatolikus Szemle című újságban, (XXXIV. Évfolyam 6. szám. 2023. június)

PÜNKÖSD VASÁRNAP – A SZENTLÉLEK ELJÖVETELE
EUTIK FSZVT.

ApCsel 2,1-11

Azon időben mikor elérkezett a pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, egyazon helyen, és hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz, és leereszkedtek mindegyikükre. Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel s különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek adta nekik, hogy szóljanak. Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből való istenfélő zsidók tartózkodtak Jeruzsálemben. A zaj hallatára tömeg verődött össze és teljesen elképedtek, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket. Mindnyájan álmélkodtak és csodálkoztak, s mondták: »Íme, ezek, akik beszélnek, ugye mindnyájan galileaiak; hogyan hallottuk hát mégis mi, mindegyikünk a saját nyelvünket, amelyben születtünk? Mi, pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és a Cirene körüli Líbia részeinek lakói, a Rómából való jövevények, zsidók is, prozeliták is, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik az Isten nagy tetteit.«

Jn 7,37-52; 8,12

Az ünnep utolsó, nagy napján megállt Jézus, és fennhangon hirdette: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz bennem, amint az Írás mondja, annak belsejéből élő víz folyói fakadnak.” Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők kapnak majd. A Szentlélek ugyanis még nem jött el, mert még nem dicsőült meg Jézus. A tömegből tehát sokan e beszédet hallva így szóltak: „Valóban ez a Próféta!” Mások így szóltak: „Ő a Krisztus!” Ismét mások így: „Vajon Galileából jön-e a Krisztus? Nem azt mondja-e az Írás, hogy Dávid családjából és Betlehem faluból jön a Krisztus, ahonnan Dávid származott?” Szakadás támadt tehát miatta a nép közt. Egyesek pedig közülük el akarták őt fogni, de senki sem vetett rá kezet. A szolgák is visszatértek tehát a főpapokhoz és a farizeusokhoz, akik ezt kérdezték tőlük: „Miért nem hoztátok el őt?” A szolgák így feleltek: „Még soha sem beszélt úgy ember, ahogy ez az ember.” Erre a farizeusok így válaszoltak nekik: „Csak nem vezetett titeket is félre? Vajon a főemberek vagy a farizeusok közül hitt-e benne valaki? Ám ez a tömeg, amelyik nem ismeri a törvényt, átkozott.” Nikodémus, aki éjjel ment hozzá, és aki közülük való volt, azt mondta nekik: „Elítél-e a törvényünk valakit is anélkül, hogy először meghallgatták és meggyőződtek volna róla, hogy mit tett?” Így válaszoltak neki: „Csak nem vagy te is galileai? Nézz utána, és lásd, hogy Galileából nem támad próféta!” Jézus tehát ismét szólt hozzájuk, és ezt mondta: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”

Szent Eutiches felszentelt vértanú

Életéről annyit tudunk, hogy az apostolok munkatársa volt és Melitiné püspöke. Kínzások után a vízbe fullasztották az I. században.

Evangélium-magyarázat Pünkösd

Keleti egyházunk pünkösd vasárnapján a János evangélium 7. fejezetéből olvastat fel, amely a következő sorokkal kezdődik.

„Az ünnep utolsó, nagy napján megállt Jézus, és fennhangon hirdette: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz bennem, amint az Írás mondja, annak belsejéből élő víz folyói fakadnak.” Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők kapnak majd. „ (Jn 7,37-39).

Mai evangélium-magyarázat vezérfonalát számomra az adja, hogy vannak azok, valakik, akik megkapják a Szentlelket, mert Jézusban hisznek.

Jézus ezen szavai (Jn 7.39) sok kérdést megfogalmazhatnak bennünk, ami bizonyára sokakat foglalkoztat és foglalkoztatott már, mégpedig hogy nem mindenki kaphatja meg a Szentlelket, hogy a Jézusban való hit nélkül nem kapható meg a Szentlélek, hogy a hit elvesztése után nem kaphatjuk vissza ill. nem lakhat bennünk a Szentlélek.

A Szentlelket megkapni és megtartani – nem feltétlenül ugyanazon „isteni szabályok” alapján történhet. Pünkösd napján kapták meg a tanítványok a Lelket. Különösen érdekel bennünket is ezen az ünnepen, hogy mi is kapunk-e Belőle? Húsvét után ötven napig nem énekeljük a Szentlelket segítségül hívó, „Mennyei Király” kezdetű énekünket, és amikor újra énekeljük, szeretnénk tudni, lelkünkben érezni, hogy kaptunk-e Belőle.

Hogyan is tapasztalhatom meg életemben a Szentlelket vagy annak bennem való működését? Hiszen hitünk tanítása szerint nemcsak az apostolokra, hanem most is, ebben az évben is megtörténik annak kiáradása.

Athoszi Szent Porfíriosz egyik tanításában a kísértésekről beszél. „Az ördög eljön majd, hogy »gondolatok« által kísértsen, s az orrotoknál fogva vezessen, hogy irányt tévesszetek. De ti ne engedjetek neki, és szóba se álljatok vele, se vitát ne kezdjetek! Így az ördög majd rátok ún, és eltávozik.”

Elgondolkodtunk-e már azon, hogy lehetséges-e a Szentlélek adománya nélkül addig kibírni a gondolatok általi kísértést, míg az ördög ránk ún és eltávozik? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy a legkülönbözőbb ördögi csapdákban való elbukások után lehetséges-e a Szentlélek adományai nélkül felállni és újra addig eljutni, míg az a csaló és hazug, ahogy az Atyák nevezik, ránk ún és eltávozik?

Lehetséges-e a Szentlélek bennünk való működése nélkül a bűnbánat méltó gyümölcseit teremni (vö: Mt 3.8)?

A Szentlélek egyik legnagyobb és leggyümölcsözőbb adománya a bűnbánat, ami által állandóan emlékeztet bűneikre, hűtlenségünkre, kishitűségeinkre, és ezáltal a Szentlélek közelébe segít és inkább hosszabb, mint rövidebb idő és próbatétel után a Szentlélek bennünk való lakását lehetővé teszi. Ahogy a szent életű Atyák is tanítják: a Szentlélek által vezetett bűnbánat tisztítja meg az imánkat, és csak ezután a megtisztulás után lehetséges az Isten jelenlétében élni, az Ő jelenlétét érezni és nem elveszíteni. Csak a Szentlélek adományai által lehetséges a megtört szívűek számára a világ világosságává válni. Egyes szentek használják az „isteni megsegítés fogalmát”, ami a Szentlélek adományai nélkül nem képzelhető el. Ez az isteni megsegítés a Jézusban nem hívőket is képes a Szentlélek közelébe hozni és annak a hatását pl. a bűnbánat által a lelkükbe befogadni.

De ugyanezen isteni megsegítésre volt szükségük azon halászoknak is, akiket a Szentlélek bölcsekké tett és őáltaluk Krisztus Urunk hálójába ejtette az egész földet, ahogy azt a pünkösdi tropárunk is értésünkre adja.

„Áldott vagy te, Krisztus Istenünk, ki a halászokat bölcsekké tetted, leküldvén nekik a Szentlelket, s őáltaluk hálódba ejtetted az egész földet, ’ emberszerető Urunk, dicsőség néked”. (Tropár, 8. hang.)

Megjelent a Görögkatolikus Szemle című újságban, (XXXIV. Évfolyam 5. szám. 2023. május)