Soproni Görögkatolikus Szervezőlelkészség

Olvasmány: Zsid 10,35-11,7

Testvéreim! Ne veszítsétek el bátor bizalmatokat, mert ennek nagy a jutalma. Állhatatosságra van szükségetek, hogy Isten akaratát tettekre váltva beteljesüljön rajtatok az ígéret. Mert még egy nagyon kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, de ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem. Mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.
A hit a remélt dolgok alapja, és a nem láthatók bizonyítéka. Ennek alapján kaptak elismerést a régiek. A hit révén ismerjük fel, hogy a világot Isten szava alkotta úgy, hogy a nem láthatókból lett a látható. Hite által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot, mint Káin, és ezáltal bizonyult igaznak, hiszen Isten tanúskodik ajándékairól, így hite által még holta után is beszél. Hite miatt ragadtatott el Énok, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel elragadta őt Isten. Elragadtatása előtt bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves. Hit nélkül senki sem lehet kedves előtte, hiszen aki Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy létezik, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik. Hit által kapott figyelmeztetést Noé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók, és Istent félő tisztelettel készítette el a bárkát háza népe megmentésére. Ezáltal elítélte a világot, és a hit szerinti igaz mivolt örökösévé lett.

Evangélium: Mk 9,10-15

Abban az időben Jézus tanítványai betartották az ő rendelkezését (hogy ne szóljanak a hegyen látottakról), de maguk között azon tanakodtak, hogy mi az: a halottaiból feltámad. Azután megkérdezték tőle: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb el kell jönnie Illésnek?” Ezt válaszolta: „Igen, előbb eljön Illés, és mindent helyreállít. De az is meg van írva az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie, és semmibe veszik. Mégis mondom nektek, hogy Illés már el is jött, de azt cselekedték vele, amit csak akartak, ahogy írva volt felőle.” Amikor visszatért a tanítványokhoz, látta, hogy nagy népsokaság tolong körülöttük, és írástudók vitatkoztak velük. Mihelyt az emberek észrevették, elámultak, majd eléje siettek, és üdvözölték.

Szent Julianna vértanúnő

Nikomédiai szűz, akit néha összekevernek a hasonló nevű dél-itáliai vértanúnővel. Az élettörténete szerint igen nemes pogány vőlegényének a házassági ajánlatát visszautasította – amíg az meg nem tér. Erre a vőlegény bosszúból följelentette őt, remélve, hogy menyasszonya mégis meggondolja magát. Julianna azonban vállalta a vértanúságot, és sok kínzatás után lefejezték 306-ban, Maximianus idején.

Evangélium-magyarázat

Ef 5,8b-19

Testvéreim! Éljetek úgy, mint a világosság gyermekei! A világosság gyümölcse pedig csupa jóság, egyenesség és igazság. Ítéljétek meg, mi kedves az Úrnak, és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket! Mert amiket ezek titokban tesznek, azokról még beszélni is szégyen, de mindaz, amit a világosság leleplez, nyilvánvalóvá lesz; és minden, ami nyilvánvalóvá lesz, az világos. Ezért mondja: „Ébredj föl, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog számodra Krisztus.”
Gondosan vigyázzatok tehát, hogyan éltek, ne esztelenül, hanem bölcsen! Használjátok ki az időt, mert gonosz napok járnak! Ne legyetek esztelenek, hanem ismerjétek föl, mi az Úr akarata! Ne részegeskedjetek, mert a borral kicsapongás jár együtt, hanem inkább Lélekkel teljetek el! Amikor együtt vagytok, mondjatok zsoltárokat, himnuszokat és Lélektől ihletett dalokat! Énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak.

Lk 12,16-21

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. Akkor így gondolkodott magában: »Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet.« Majd ezt mondta: »Ezt fogom tenni: lebontom magtáraimat, nagyobbakat építek, és oda gyűjtöm minden termésemet és javamat. Azután azt mondom lelkemnek: Lelkem, van sok javad, sok esztendőre eltéve. Nyugodjál, egyél, igyál, vigadozzál!« Az Isten azonban ezt mondta neki: »Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet! Kié lesz, amit felhalmoztál?« Így jár az, aki kincset gyűjt magának, és nem az Istenben gazdag.” Amikor ezeket elmondta, hangosan így szólt: „Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”

Szent Alipiosz oszlopos atya

A paphlagoniai Adrianopoliszból származott, s Herakliosz császár idején, a VII. században élt. Egy ideig diakonusként működött, majd harminc éves korában visszavonult a pusztába, ahol egy oszlopon állva élte le hátralévő 53 évét. 640-ben halt meg.

Szent Győző vagy Nikón

Görög mellékneve „metanoeite”, mert mindenkinek ezt kiáltotta: „Térjetek meg!”. Vándorló szerzetes volt, aki egész Kisázsiát és Kréta szigetét körbejárt, és Spártában halt meg a X. század végén. Ereklyéit máig is ott tisztelik.

Evangélium-magyarázat

Lerinumi Szent Vince hitvalló az V. században az igaz hit védelmében azt írta: „a Szentírást a maga mélységében nem mindannyian veszik ugyanabban az értelemben, hanem kijelentéseit más-más módon magyarázza mindenki, ahány olvasó van, annyi vélemény is.”

A mai szakasz az esztelen gazdagról is olyan példabeszéd, amelyet mindenki a maga javára tud értelmezni és magyarázni. E szakasz nehézsége, hogy szinte minden termelő, gazdálkodó a jó termésnél nagyobbítja a magtárakat, vagy újabb tárolókat épít, és még szeret is megpihenni a nehéz betakarítás, építkezés után. Tovább nehezíti a helyes értelmezést, hogy Isten erre azonnali beavatkozást ígér: „még az éjjel számon kérik tőled lelkedet”.

Az Úr ebben a gazdag emberben épp az Istenben való gazdagodást hiányolja, ez pedig nemcsak a gazdálkodóknak szól, hanem mindenkinek, aki úgy akar megpihenni a munkája után, hogy a munkája által nem Istenben gazdagszik. A mai világunkban olyan elfogadott, hogy egy munkás időszak után eltöltünk valahol egy wellneshétvégét, pedig annak eltöltése is lehet Istennek nem tetsző. Eszünk, iszunk, vigadozunk, jól érezzük magunkat, és nem azt tesszük, ami Isten akarata.

Mi emberek nem vagyunk képesek a gyarapodásainkat olyan szemmel nézni, ahogy azt Isten látja. Moszkvai Szent Matróna (1885-1952) életrajzában olvashatjuk, hogy kérésére megfestették Isten Szülőjének „Az elbukottak felkutatója” ikonját, és ehhez gyűjtést rendeztek minden faluban. A pénzt ez a vakon született, a lélekbe látás adományával megáldott asszony minden este átválogatta, majd visszaküldte azoknak, akik vonakodva vagy gúnyosan adakoztak, „nehogy megrontsák az egész pénzt.” Az adományokkal is gyarapodunk, de nem mindig Istennek tetszően.

Egy másik szent, Athoszi Paisziosz atya (1924 -1994) mondta: „Adjatok pénzt és anyagi javakat az embereknek, biztosak lehettek benne, hogy előbb-utóbb elfordulnak Istentől és parancsaitól.” Életünk része az anyagi javakkal való bánás, gazdálkodás. A „rossz” pénzeket aligha tudjuk elkerülni, sokkal inkább az a kérdés, hogyan lehet azokat megszentelni, a jót bennük visszaállítani. Milyen áldozattal és hogyan tehetjük ezt meg? Bosco Szent Jánosnak (1815-1888) ez sikerült, hihetetlen összegeket, adományokat kapott a sok gyermek etetésére, épületek vásárlására, intézmények felállítására. Anyagi gyarapodása nem csökkentette a kegyelmi adományait.

A másik kritikus pont a példabeszédben, amely magyarázatra szorul a gyarapodáson kívül, az az Isten azonnali beavatkozása: „még az éjjel számon kérik tőled lelkedet”. Azok, akik hosszú évtizedek után ismét hallják, olvassák ezt a példabeszédet, szeretetlennek, irgalmatlannak, zsarolónak érezhetik e szavakat.

A teremtő Istennek semmi sem lehet sürgős, még ha szavait sürgetőleg érezzük is. Jézus a példabeszédben mondhatta volna, hogy látva az esztelen ember Istenben való szegénységét, ismerve a jövőjét, kényelmes életét, az ilyen ember életének hátralevő ideje nem lesz elegendő annak a gazdagságnak a megszerzésére, amellyel lelkét üdvözíthetné.

Isten azonnali beavatkozása a megtérésre, a bűnbánatra sem késik, ahogy Dávid király Urijának feleségével elkövetett bűne miatt sem késett; Dávid a bűnbánata által ugyan kegyelmet talált Istennél, de a bűnben fogant fia meghalt, ahogy azt Nátán prófétával az Úr megüzente neki (v.ö.: II. Sám 12,14).

A fent említett szentek segítsenek bennünket az anyagi javakkal való helyes bánásmódban.

Megjelent a Görögkatolikus Szemle című újságban, (XXXIV. Évfolyam 11. szám. 2023. november)

Elek Antal atya

Evangélium-magyarázat

A 23 évesen vértanúként meghalt Bódi Mária Magdolna (1921-1945) a következő szavakkal tett fogadalmat Jézus felé: „Édes Jézus ígérem, hogy az elvetett mag sokszoros termést hoz. Magda!”

A mai vasárnap a magvetőről szóló példabeszédet olvassuk fel a Szent Liturgián, amelyben a termésmennyiség valóban fontos. Hozott-e valóban sokszoros termést az ő áldozata, élete? Tudjuk-e valamilyen módon bizonyítani?

Jézus azt mondta: „Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. (Jn 12,24) Bódi Magdolna élete a szüzességi fogadalma és a vértanúsága által mint a búzaszem a földbe hullott. De a sok, illetve a sokszoros termést tudjuk-e láttatni magunk és mások számára? Nincs az a teológia bizonyítási eljárás, ami igazolhatná, hogy az ő áldozata és a magyarországi rendszerváltás után tapasztalt, újra tömeges templomba járás között van-e összefüggés, azaz, hogy a vallásukat nem gyakorlók megkapták a hit kegyelmét. Az sem tudjuk bizonyítani, hogy Boldog Romzsa Tódor (1911-1947) püspök vértanúsága vagy Orosz Péter (1917-1953) titokban felszentelt püspök vértanúsága mennyire sok hitbeli, hivatásbeli kegyelemmel ajándékozta meg a magyar görögkatolikusságunkat.A mennyiségi bizonyításhoz adott a Szentírásban az Isten Szava, amely adott szó. Az Ő adott Szavára valóban lehet adni, azzal számolni. Szent István királyunk felajánlására is ismerjük az Istenszülő Szűz Mária Magyarországgal kapcsolatos adott szavát, ígéretét. A Szent Szűz Kindelmann Károlynénak, Erzsébet asszonynak 1962-ben adta a szavát: ha valaki szentséglátogatást vagy szentségimádást végez, annak időtartama alatt az egyházközségben a sátán hatalmát veszti, és mint világtalan, megszűnik a lelkek felett uralkodni (vö.: Szeretetláng lelki napló). Az Istenszülő Szent Szűz ugyanitt az imádságunkra is adott egy mennyiségi mutatót: ”Bármikor Szeretetlángomra hivatkozva három Üdvözlégyet tiszteletemre elimádkoztok, minden alkalommal egy lélek szabadul ki a tisztítótűzből.” Ha az Isten és a Szent Szűz adott szava pontos, jól számszerűsíthető »terméshozamot« ígér minden imádságra, szentséglátogatásra, akkor mennyivel többet ér egy vértanúság, egy megbocsátás, vagy azokért való imádság, akik bennünket mint keresztényeket méltatlanoknak tartanak.

A példabeszédben a sokszoros terméshozam ellen dolgozik a kísértés, amelyben könnyen elpártolunk imádság nélkül ebben az Istennek történő „elhalásban” vagy neki tett fogadalmunkban. De az élet gondjai, gazdagsága és gyönyörei is elfojthatják bennünk az Isten adott Szavát és annak gyümölcseit. A jó föld az Isten adott Szavának azon hallgatóit és megtartóit jelenti, akik tiszta és jó szívvel cselekszenek.

Nem ismerjük eléggé az Istent, és a Kísértő hatására elfelejtkezünk az adott szavairól, amiről a Szentírás, a Szentek tanításai és életük is tanúskodnak.

Szent Szofronyíj apát (1896-1993) azt írja Áthoszi Szent Sziluánról (1866-1938), hogy gyakran mondogatta: „Más dolog hinni Isten létében, és megint más ismerni Őt. Az egyházi élet végtelen tengerében vékony érként csörgedezik a Lélek hamisítatlan, tiszta hagyománya, és aki rá akar találni, annak meg kell szabadulnia ”saját” ítéletétől. Ahol a „saját” ítélet megjelenik, óhatatlanul elvész a tisztaság, mivel emberi bölcsesség és igazság lép Isten bölcsességének és igazságának a helyébe.”

A megszerzett ill. megörzött tisztaság hozza a soszoros termést.

Elek Antal atya

Megjelent a Görögkatolikus Szemle című újságban, (XXXIV. Évfolyam 10. szám. 2023. október)

Apostoli szakasz: Gal 2,16-20

Testvéreim! Tudjuk, hogy az ember nem azért igazul meg, mert megteszi a Törvény előírásait, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit által. Azért vetettük mi is a hitünket Jézusba, hogy a Krisztusba vetett hit, és nem a Törvény előírásainak megtartása által igazuljunk meg, mivel a Törvény előírásainak megtartásával senki sem igazul meg. Ha pedig Krisztusban keresve a megigazulást mi magunk is bűnösnek bizonyultunk, akkor ebből az következik, hogy Krisztus a bűn szolgája? Szó sincs róla! Mert ha ismét felépítem, amit leromboltam, akkor én magam bizonyulok törvényszegőnek. Én ugyanis a Törvény által meghaltam a Törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve. Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem. Azt az életet pedig, amit most e testben élek, az Isten Fiába vetett hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.

Evangéliumi szakasz: Lk 8,5-15

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett, az egyik mag az útszélre esett, eltaposták, az ég madarai pedig felcsipegették. Egy másik a sziklára esett, kikelt, de aztán elszáradt, mert nem volt nedvessége. Egy másik tövisek közé esett. A tövisek is felnőttek vele együtt, és elfojtották. Ismét másik azonban jó földbe esett, kikelt és százszoros termést hozott.” Tanítványai megkérdezték őt, hogy mit jelent ez a példabeszéd. Ő pedig ezt mondta: „Nektek adatott, hogy megismerjétek az Isten országának titkait, másoknak csak példabeszédekben, hogy nézvén ne lássanak, és hallván ne értsenek. Ez a példabeszéd értelme: a mag az Isten igéje. Az útszélre esők azok, akik hallgatják az igét, de azután jön az ördög, kiveszi a szívükből, nehogy higgyenek és üdvözüljenek. A sziklára esők azok, akik, mikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nincs gyökerük. Egy ideig hisznek, a kísértés idején azonban elpártolnak. A tövisek közé esők azok, akik hallgatják az igét, de az élet gondjai, gazdagsága és gyönyörei később elfojtják bennük azt, és nem teremnek gyümölcsöt. A jó földben levő pedig azokat jelenti, akik tiszta és jó szívvel hallgatják az igét, megtartják azt, és gyümölcsöt hoznak állhatatosan.” Amikor ezeket elmondta, felkiáltott: „Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”

Averkiosz hieropoliszi püspök és apostoltárs (október 22.)

Marcus Aurelius császár uralkodása alatt a főként pogányok által lakott frígiai Hieropoliszban Averkiosz volt a püspök. Egy napon a pogányokért imádkozott, mikor látomása támadt; egy ifjú vesszőt adott a kezébe, hogy azzal rombolja szét a bálványokat. Másnap Averkiosz így is cselekedett. A pogányok ezért halálát kívánták. Az összegyűlt tömeghez kiment a szent főpap és két ifjúból ördögöt űzött ki. Ezután az egész város kérte a püspököt, hogy oktassa őket és keresztelje meg. Averkiosz ezt meg is tette. Később Szíriában, Mezopotámiában és Kis-Ázsiában hirdette az Evangéliumot, gyógyította a betegeket és sok csodát tett. Végül ismét Hieropoliszba tért vissza. Még életében bevésette sírfeliratát, ami gazdag az első századi keresztény szimbólumrendszer használatában. Életének 73. évében, 167 körül békében hunyt el hívei között. Sírkövét a római Lateráni Múzeum kőtárában őrzik.

A hét efezusi ifjú

A Decius által indított keresztényüldözés idején, 250 körül, Efezus közelében az Oklon hegy egyik barlangjában rejtőzködött el hét keresztény ifjú. Az üldözőik rájuk találtak, amikor aludtak, és befalazták őket a barlangba, hogy éhen haljanak. Két császári szolga, akik titokban szintén keresztények voltak az ifjak történetét elrejtették a falba. Több mint kétszáz év múlva a barlang száját kibontották, mert a köveket egyébre akarták használni. Ekkor az ifjak felébredtek, és azt hitték, hogy csak egy éjszakát aludtak át. Isten e csodát a feltámadást tagadó eretnekség megtörésére eszközölte. Miután ez megtörtént az ifjak imádság közben csendesen elhunytak.

Evangélium-magyarázat

Egy evangélium-magyarázat legtöbbször úgy kell, hogy segítse az adott evangéliumi szakasz megértését, mint ahogy pl. az úttestre festett „zebra” jelzés értelmét, szerepét kellene megértetni, illetve megtanulni. De képzeljünk el olyan dolgokat, amelyeket eddig a történelemben lehet, hogy csak néhány ember tapasztalt meg, nincs róla pontos leírás, és nincs az a vagyon, amin azt meg lehetne szerezni. Az imádságnak, a hitnek is vannak olyan fokozatai, amelyek ide sorolhatók.

Lépcsős Szent János a Létra című művében azt írja: „Nem az a hívő, aki úgy véli, hogy Isten mindent megtehet, hanem aki hiszi, hogy mindent megkap.” (27.fejezetben a csöndes nyugalomról). A Szentlélek adott Szent Jánosnak egy leírást, amit logikailag értünk, de mégsem tudunk vele sokat kezdeni. A Szentírásban rengeteg ilyen megtapasztalást, történetet olvashatunk, amelyek attól, hogy nem érthetőek az utca emberének, még nem lesznek értelmetlenek.

Az a hívő, aki hiszi, hogy mindent megkap – mondja Szent János. Ha viszont az ő mondata mellé tesszük a kánaáni asszony történetét, akkor ez a mondat azonnal életre kel, és segíti a gondolkodásunkat. Szorult helyzetben mindenki nagyon hihetően tud könyörögni, de ki mert volna ott akkor tovább próbálkozni, amikor az apostolok kérlelésére is nemet mondott Jézus, és a leboruló asszonynak is azt mondta, hogy nem helyes, amit akar.De mivel az asszony hitte, hogy mindent megkap, meg is kapta. Itt sajnos azoknak, akik a hit adományát még nem tapasztalták meg, az értelmezésben meg kell állniuk, és sok imádsággal kérve az Isten Fiát, türelmesen várniuk kell arra, míg meg nem kapják azt. Aki pedig elfogadja és felismeri a Szentírásban az Isten szavát, annak nincs is szüksége további értelmezésre.

„Az ima szárnya a hit, a nélkül az ”ismét visszatér keblembe.”A hit a lélek minden kétkedést kizáró állapota, mely semmi viszontagságtól meg nem rendül.” – írja Szent János ugyanitt. (27. fej,/33.). Tehát a kánaáni asszony „titkát”, ill. hitét csak imádsággal lehet igazán megérteni, amely a hit szárnyán igen magasra visz.

Ennek ellenére a kánaáni asszony életpéldája nem feltétlenül követendő, miután megkapta azt, amit akart. A napkeleti bölcsek is felismerték azt, akit mindenki Megváltóként várt, mégsem voltak képesek a megtérésre, addigi életüknek hátat fordítani és az Isten Fiát követni. Az akkori természettudományos ismereteik elvezették őket a Megváltó születésének helyéig, de nem tovább. Miért elégedtek meg ennyivel? Miért nem tiszteljük a kánaáni asszonyt legalább a kenethozó asszonyok között? Csak néhány évet kellett volna kitartania az Úr mellett a sírba tételig, és ráadásul nem akármilyen hitbéli segítséget kaphatott volna pl. az Istenszülő Szűztől, Máriától.

Biztosan sokan gondoltak már arra, hogy milyen jó lenne a kánaáni asszonnyal élményeiről beszélgetni, a körülményeket pontosan ismerni, hogy a legendás elemeket biztosan kizárhassuk, és akkor a hitünknek már nem is lenne dolga, hisz az egész csak legenda. Ugyanígy szívesen kérdezhetnénk a nap szentjét is, Szent Teklát, Szent Pál apostol útitársát és társapostolt, hogy valóban a szikla nyelte-e el az üldözői elől, ahogy azt a Szentek életének leírásában olvashatjuk?

Ezen gondolatok helyett csak Létrás Szent János mondatát szeretném újra megismételni: az a hívő, aki hiszi, hogy mindent megkap. Vagy mi könnyebb Istennek: a sziklát megnyitni Szent Tekla előtt vagy a lélekbe látás adományát megadni az arra érdemesnek?

Buzgón kérjük Szent Tekla vértanúnő közbenjárását és segítségét a megtérések előrehaladásáért.

Elek Antal atya

Megjelent a Görögkatolikus Szemle című újságban, (XXXIV. Évfolyam 9. szám. 2023. szeptember)

2Kor 6,16b-7,1

Testvéreim! Az élő Isten temploma vagytok, ahogy Isten mondta: Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők a népem lesznek. Ezért menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr. Tisztátalant ne érintsetek! Én pedig magamhoz fogadlak titeket, Atyátok leszek, ti pedig fiaim és lányaim lesztek, így szól a mindenható Úr.
Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé megszentelődésünket!

Mt 15,21-28

Abban az időben Jézus Tírusz és Szidón vidékére vonult vissza. És íme, a környékről közeledett egy kánaáni asszony, és kiáltozva kérte: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! A lányomat kegyetlenül gyötri az ördög.” De ő szóra sem méltatta. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérték: „Teljesítsd kérését, hisz kiabál utánunk!” Ő pedig így felelt: „Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” Ám az asszony odajött, és ezekkel a szavakkal borult le előtte: „Uram, segíts rajtam!” Ő azonban így felelt: „Nem helyes elvenni a gyerekektől a kenyeret, és odadobni a kiskutyáknak.” Az asszony pedig ezt mondta: „Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a maradékból, amely lehullik gazdáik asztaláról.” Erre így szólt Jézus: „Asszony, nagy a te hited. Legyen úgy, ahogy akarod!” Még abban az órában meggyógyult a leánya.

Szent Tekla nagyvértanúnő

Szent Pál apostol térítette meg 18 éves korában, 51-ben. Szent Pál útitársának szegődött, és maga is buzgó hittérítő lett, ezért is kapta a társapostol elnevezést. Sokat szenvedett. A hagyomány szerint úgy halt meg, hogy egyszer üldözői elől egy hegy lábáig futott, és mielőtt utolérték volna, a hegy kettényílt és befogadta őt. Így, bár nem végezték ki, mégis vértanúként tiszteljük.

Evangélium-magyarázat

A 110 éves korában, 450 körül elhunyt nagy egyiptomi pusztalakó Szent Poimén emléknapján keleti egyházunk a gonosz szőlőművesekről szóló példabeszédét olvastatja fel a vasárnapi Szent Liturgián. Kérhetjük-e a mai szentünket, hogy segítsen nekünk abban, hogy a felolvasott jézusi példabeszéd ne maradjon lelki haszon nélkül? A Szentlélek által kérhetjük a szentek segítségét, hogy mutassanak utat abban, hogy bármi módon érintettek vagyunk-e abban a gonosz cselekedetben, amelyet ezek a gonosz szőlőmunkások elkövettek. Poimén abba, ahogy az atyák szólították, sokat tanított arról, hogy milyen nehéz a gondolatokkal való harc, a megkülönböztetés adománya nélkül sose lehetünk biztosak abban, hogy mi a Szentlélek és mi a kísértő „visszajelzése” a fenti példabeszédben való érintettségünkről.

De Poimén abba esetében rendelkezésünkre állnak az ő tanításai, emléknapján ajánlott elolvasni azokat, mert mindig lesz egy-két olyan tanítás, aminél érezzük, hogy jobban megérintett, mint a többi. Érdemes ezekről a nap folyamán elmélkedni, mit akarnak nekünk üzenni, amik lelki hasznunkra válhatnak és közelebb visznek Isten parancsainak teljesítésében. Még jobb, ha az előesti vecsernyét is elvégezzük, amivel kezdetét veszi a szent tiszteletére kijelölt liturgikus nap. A jézusi példabeszédben egy súlyos gonoszság, illetve bűn történik, amikor a gazda elküldi a szolgáit a neki járó termésért, akkor azokat megverik, megkövezik, megölik, végül a saját fiát elküldve az örökség reményében őt is megölik.

Ha egy papot felszentelnek, ma is azt mondjuk, hogy az Úr szőlőskertjében fog szolgálni. Elég világos a művelési terület, a művelési feladat, és még a terménybeszolgáltatási időszakok rendje is. Azt kell mondanunk, hogy bizony az „örökössel” való szoros együttműködés nélkül lehetetlen eredményt elérni.

De bizonyos értelemben hívőkként is egy-egy különálló szőlőskert vagyunk, amelyet gondoznunk, művelnünk, óvnunk kell külső és belső betolakodóktól, kártevőktől. Ahogy semmilyen gazdálkodás nem megy valamilyen veszteség, kár nélkül, úgy a lelki értelemben vett szőlőskertjeinkben is sok-sok kárt tudunk okozni például rossz döntéseinkkel, szenvedélyeinkkel, bűneink elkövetésével. Ezek mind csökkentik a termést, a végleges eredményt. De a súlyos bűn esetében, mint a gonosz szőlőmunkások is, mi is elveszíthetjük a további „művelési” lehetőséget.

Egy testvér megkérdezte Poimén abbát: „Súlyos bűnt követtem el, és három évig vezekelni akarok.” Az öreg azt mondta: „Az sok.” Erre a testvér: „Akkor egy évig!” Erre az öreg ismét azt mondta: „Az sok!” A jelenlévők azt mondták: „Negyven napig?” És ismét azt mondta: „Az sok.” Majd hozzáfűzte: „Azon a véleményen vagyok, hogy ha egy ember teljes szívéből megbánja bűnét, és elhatározza, hogy valóban nem vétkezik többé, akkor az Isten három napi vezeklés ellenében befogadja őt.”

Poimén abbához ez a testvér még idejében jött tanácsért, aki az adott esetben a megkülönböztetés adományával nagy lelki hasznot tudott elérni, abban is biztosak lehetünk, hogy élete végéig emlékezett a súlyos bűnére és vezekelt érte. De ami még fontosabb, hogy nem jutott a gonoszok sorsára, és a „szőlők ura” nem vette el tőle szőlejét és adott még neki időt a megfelelő termés beszolgáltatására.

Hogy mennyire valós a „szőlők ura” következetessége, azt Jézus szavaiból sejthetjük a nemrég felolvasott evangéliumi szakaszból: „Tövestül kitépnek minden növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett.” (Vö. Mt 15, 13).

Hogy mit tegyünk most, ha úgy érezzük, a jézusi példabeszéd megérintett és van min elgondolkodnunk és összehoznunk, míg a szőlők ura elküldi a szolgáit a számadásért?

Az első tanácsom az lenne, hogy olvassuk el Szent Poimén abba mondásait a Szent Öregek könyvéből, abból a 187 mondásból biztosan akad egy, ami erőt ad és felnyitja szemünket. Ne féljünk attól, hogy ez a Szent az V. században élt, és attól se, hogy elsősorban a szerzeteseknek adott tanácsokat, hiszen ez a tanítása is megőrizte aktualitását.

Egy testvér kérte Poimén abbát: „Mondj egy igét nekem!” Ő erre ezt mondta: „Ha fő a fazék, egyetlen légy vagy csúszómászó sem érintheti meg. De amikor kihűl, meglepik. Így a szerzetes is, míg a szellemi gyakorlatoknál marad, az ellenségnek nem sikerül legyőznie.”

Megjelent a Görögkatolikus Szemle című újságban, (XXXIV. Évfolyam 8. szám. 2023. augusztus)

POIMÉN SZENTÉLETŰ ATYA EMLÉKE

Apostoli szakasz: 1Kor 16,13-23

Atyámfiai! Vigyázzatok, tartsatok ki állhatatosan a hitben, viselkedjetek bátran, legyetek erősek. Minden dolgotokat intézzétek szeretettel. Még arra kérlek testvérek: Ismeritek Sztefanász háza népét. Ő Achája első termése, aki a szentek szolgálatára adta magát. Álljatok rendelkezésére az ilyennek, és mindenkinek, aki vele munkálkodik és fárad. Örülök, hogy Sztefanász, Fortunátusz és Achaikusz megérkezett, mert távollétetekben pótolnak titeket, s lelkileg felüdítettek engem is, benneteket is. Becsüljétek meg az ilyeneket. Ázsia egyházai köszöntenek titeket, és sokszor üdvözölnek az Úrban Aquila és Priszka is, akik vendégül látnak a házukban összejövő egész egyházzal egyetemben. Minden testvér köszönt titeket. Köszöntsétek egymást szent csókkal! Ez a saját kezű üdvözletem: Pál. Aki az Urat nem szereti, átkozott legyen! Marana tha! Urunk, Jézus (Krisztus) kegyelme legyen veletek! Szeretettel vagyok mindnyájatok iránt, Krisztus Jézusban.

Evangéliumi szakasz: Mt 21,33-42

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel, belül pedig sajtót ásott, és őrtornyot épített. Aztán kiadta bérbe szőlőműveseknek, és útra kelt. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőművesekhez, hogy szedjék be a neki járó termést. Ám a szőlőművesek nekiestek a szolgáknak: az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: »A fiamat csak meg fogják becsülni!« De amikor a szőlőművesek meglátták a fiút, azt mondták egymás között: »Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, és szerezzük meg az örökségét!« Nekiestek, kidobták a szőlőből, és megölték. Amikor tehát majd megjön a szőlő ura, vajon mit tesz azokkal a szőlőművesekkel?” Azt mondták neki: „A gonoszokat a gonoszok sorsára juttatja, szőlejét pedig más szőlőműveseknek adja ki, akik idejében beszolgáltatják a termést.” Erre Jézus azt mondta nekik: „Vajon sosem olvastátok-e az Írásokban: »A kő, melyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr műve ez, és csodálatos a mi szemünkben.«”

Szent Poimén szentéletű atya

Poimén atya 340 körül született és Egyiptomból származott. Két bátyjával együtt angyali életet kívántak élni, ezért elmentek az egyik egyiptomi kolostorba és ott szerzetesek lettek. Egy alkalommal, az anyja felkereste, mert látni akarta őt. Elrejtőzött cellájába és nem ment ki. Hosszú várakozás után megüzente, hogy az örökkévalóságban fogják egymást látni, nem itt, azért ne keresse őt a földön. Életében az erények olyan magasságát érte el, hogy megízlelte a teljes szenvedélymentességet. Viselkedésében nagyon alázatos volt. Kerülte a hiúságot, és semmiért nem kívánta hallgatag életét megszakítani. Eközben életének híre egyre terjedt. Hogy kikerülje az emberek tiszteletét, elment a kolostorból és évekig különböző helyeken vezekelt. Később, visszatérve kolostorába, egészen haláláig folytatta szigorú életét. Sokan keresték fel a szerzetesek közül jó tanácsért, irányításért. Ezeknek rövid szavakban adott utasítást. Szavainak gyűjteménye a mai napig megmaradt. Bölcsen és szentül eltöltve életét a nagy pusztalakó 110 éves korában, 450 körül hunyt el.