Soproni Görögkatolikus Szervezőlelkészség

PÜNKÖSD VASÁRNAP – A SZENTLÉLEK ELJÖVETELE
EUTIK FSZVT.

ApCsel 2,1-11

Azon időben mikor elérkezett a pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, egyazon helyen, és hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz, és leereszkedtek mindegyikükre. Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel s különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek adta nekik, hogy szóljanak. Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből való istenfélő zsidók tartózkodtak Jeruzsálemben. A zaj hallatára tömeg verődött össze és teljesen elképedtek, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket. Mindnyájan álmélkodtak és csodálkoztak, s mondták: »Íme, ezek, akik beszélnek, ugye mindnyájan galileaiak; hogyan hallottuk hát mégis mi, mindegyikünk a saját nyelvünket, amelyben születtünk? Mi, pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és a Cirene körüli Líbia részeinek lakói, a Rómából való jövevények, zsidók is, prozeliták is, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik az Isten nagy tetteit.«

Jn 7,37-52; 8,12

Az ünnep utolsó, nagy napján megállt Jézus, és fennhangon hirdette: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz bennem, amint az Írás mondja, annak belsejéből élő víz folyói fakadnak.” Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők kapnak majd. A Szentlélek ugyanis még nem jött el, mert még nem dicsőült meg Jézus. A tömegből tehát sokan e beszédet hallva így szóltak: „Valóban ez a Próféta!” Mások így szóltak: „Ő a Krisztus!” Ismét mások így: „Vajon Galileából jön-e a Krisztus? Nem azt mondja-e az Írás, hogy Dávid családjából és Betlehem faluból jön a Krisztus, ahonnan Dávid származott?” Szakadás támadt tehát miatta a nép közt. Egyesek pedig közülük el akarták őt fogni, de senki sem vetett rá kezet. A szolgák is visszatértek tehát a főpapokhoz és a farizeusokhoz, akik ezt kérdezték tőlük: „Miért nem hoztátok el őt?” A szolgák így feleltek: „Még soha sem beszélt úgy ember, ahogy ez az ember.” Erre a farizeusok így válaszoltak nekik: „Csak nem vezetett titeket is félre? Vajon a főemberek vagy a farizeusok közül hitt-e benne valaki? Ám ez a tömeg, amelyik nem ismeri a törvényt, átkozott.” Nikodémus, aki éjjel ment hozzá, és aki közülük való volt, azt mondta nekik: „Elítél-e a törvényünk valakit is anélkül, hogy először meghallgatták és meggyőződtek volna róla, hogy mit tett?” Így válaszoltak neki: „Csak nem vagy te is galileai? Nézz utána, és lásd, hogy Galileából nem támad próféta!” Jézus tehát ismét szólt hozzájuk, és ezt mondta: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”

Szent Eutiches felszentelt vértanú

Életéről annyit tudunk, hogy az apostolok munkatársa volt és Melitiné püspöke. Kínzások után a vízbe fullasztották az I. században.

Evangélium-magyarázat Pünkösd

Keleti egyházunk pünkösd vasárnapján a János evangélium 7. fejezetéből olvastat fel, amely a következő sorokkal kezdődik.

„Az ünnep utolsó, nagy napján megállt Jézus, és fennhangon hirdette: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz bennem, amint az Írás mondja, annak belsejéből élő víz folyói fakadnak.” Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők kapnak majd. „ (Jn 7,37-39).

Mai evangélium-magyarázat vezérfonalát számomra az adja, hogy vannak azok, valakik, akik megkapják a Szentlelket, mert Jézusban hisznek.

Jézus ezen szavai (Jn 7.39) sok kérdést megfogalmazhatnak bennünk, ami bizonyára sokakat foglalkoztat és foglalkoztatott már, mégpedig hogy nem mindenki kaphatja meg a Szentlelket, hogy a Jézusban való hit nélkül nem kapható meg a Szentlélek, hogy a hit elvesztése után nem kaphatjuk vissza ill. nem lakhat bennünk a Szentlélek.

A Szentlelket megkapni és megtartani – nem feltétlenül ugyanazon „isteni szabályok” alapján történhet. Pünkösd napján kapták meg a tanítványok a Lelket. Különösen érdekel bennünket is ezen az ünnepen, hogy mi is kapunk-e Belőle? Húsvét után ötven napig nem énekeljük a Szentlelket segítségül hívó, „Mennyei Király” kezdetű énekünket, és amikor újra énekeljük, szeretnénk tudni, lelkünkben érezni, hogy kaptunk-e Belőle.

Hogyan is tapasztalhatom meg életemben a Szentlelket vagy annak bennem való működését? Hiszen hitünk tanítása szerint nemcsak az apostolokra, hanem most is, ebben az évben is megtörténik annak kiáradása.

Athoszi Szent Porfíriosz egyik tanításában a kísértésekről beszél. „Az ördög eljön majd, hogy »gondolatok« által kísértsen, s az orrotoknál fogva vezessen, hogy irányt tévesszetek. De ti ne engedjetek neki, és szóba se álljatok vele, se vitát ne kezdjetek! Így az ördög majd rátok ún, és eltávozik.”

Elgondolkodtunk-e már azon, hogy lehetséges-e a Szentlélek adománya nélkül addig kibírni a gondolatok általi kísértést, míg az ördög ránk ún és eltávozik? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy a legkülönbözőbb ördögi csapdákban való elbukások után lehetséges-e a Szentlélek adományai nélkül felállni és újra addig eljutni, míg az a csaló és hazug, ahogy az Atyák nevezik, ránk ún és eltávozik?

Lehetséges-e a Szentlélek bennünk való működése nélkül a bűnbánat méltó gyümölcseit teremni (vö: Mt 3.8)?

A Szentlélek egyik legnagyobb és leggyümölcsözőbb adománya a bűnbánat, ami által állandóan emlékeztet bűneikre, hűtlenségünkre, kishitűségeinkre, és ezáltal a Szentlélek közelébe segít és inkább hosszabb, mint rövidebb idő és próbatétel után a Szentlélek bennünk való lakását lehetővé teszi. Ahogy a szent életű Atyák is tanítják: a Szentlélek által vezetett bűnbánat tisztítja meg az imánkat, és csak ezután a megtisztulás után lehetséges az Isten jelenlétében élni, az Ő jelenlétét érezni és nem elveszíteni. Csak a Szentlélek adományai által lehetséges a megtört szívűek számára a világ világosságává válni. Egyes szentek használják az „isteni megsegítés fogalmát”, ami a Szentlélek adományai nélkül nem képzelhető el. Ez az isteni megsegítés a Jézusban nem hívőket is képes a Szentlélek közelébe hozni és annak a hatását pl. a bűnbánat által a lelkükbe befogadni.

De ugyanezen isteni megsegítésre volt szükségük azon halászoknak is, akiket a Szentlélek bölcsekké tett és őáltaluk Krisztus Urunk hálójába ejtette az egész földet, ahogy azt a pünkösdi tropárunk is értésünkre adja.

„Áldott vagy te, Krisztus Istenünk, ki a halászokat bölcsekké tetted, leküldvén nekik a Szentlelket, s őáltaluk hálódba ejtetted az egész földet, ’ emberszerető Urunk, dicsőség néked”. (Tropár, 8. hang.)

Megjelent a Görögkatolikus Szemle című újságban, (XXXIV. Évfolyam 5. szám. 2023. május)

KENETHOZÓ ASSZONYOK VASÁRNAPJA
POL. GYÖRGY Nagyvértanú.

Mk 15,43-16,8 és Jn 15,17-16,2

Mk 15,43-16,8

Abban az időben jött egy előkelő tanácsos, az Arimateából való József, aki maga is várta az Isten országát. Bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus csodálkozott, hogy már meghalt. Magához hívatta a századost, és megkérdezte, valóban meghalt-e. Miután a századostól megbizonyosodott róla, Józsefnek ajándékozta a testet. Az pedig gyolcsot vásárolt, majd levette Jézust a keresztről, begöngyölte a gyolcsba, és sziklába vájt sírboltba helyezte, és a sír bejárata elé követ hengerített. Mária Magdolna és Mária, József anyja pedig látták, hogy hová temette.
Amikor pedig elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja, és Szalóme illatszereket vásároltak, és elmentek, hogy megkenjék Jézust. A hét első napján kora reggel, napkeltekor kimentek a sírhoz. Egymás közt így beszélgettek: „Ki fogja elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, jóllehet igen nagy volt. Amint bementek a sírba, jobbról egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült, és megdöbbentek. De az így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadott, nincs itt! Nézzétek, itt a hely, ahová tették! Menjetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek: előttetek megy Galileába, ott majd meglátjátok, amint mondotta nektek.” Erre kijöttek a sírból és elfutottak, mert rettegés és ámulat fogta el őket, de senkinek sem mondtak semmit, mert féltek.

Jn 15,17-16,2

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást. Ha gyűlöl majd benneteket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket! Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ. Emlékezzetek a tőlem kapott igére: »Nem nagyobb a szolga uránál.« Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én igémet megtartották, a tieteket is megtartják. Mindezt azonban az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem. Ha nem jöttem, és nem beszéltem volna nekik, nem volna bűnük. De így nincs mentségük bűneikre. Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli. Ha nem vittem volna végbe olyan tetteket közöttük, amilyeneket senki más nem vitt végbe, nem volna bűnük. Most pedig látták ezeket, mégis gyűlölnek engem is, Atyámat is, azért, hogy beteljesedjék az ige, amely a törvényükben meg van írva: »Ok nélkül gyűlöltek engem.« Amikor eljön a Vigasztaló, akit én küldök az Atyától, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem vagytok!Azért mondtam el ezeket, nehogy megbotránkozzatok. Kizárnak benneteket a zsinagógákból, és eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, úgy hiszi, hogy szolgálatot tesz vele az Istennek.”

Szent György nagyvértanú

Valószínűleg a kisázsiai Kappadokiából származott előkelő keresztény családból. Egyes adatok szerint apja vértanúhalált halt, amikor még György gyermek volt, s attól kezdve anyja nevelte. Diocletianus császár uralkodása idején (284-305) katonai pályára lépett, ahol kiváló szolgálatával magas rangot ért el. Amikor a császári rendelet megfosztotta a keresztényeket politikai jogaiktól és állami tisztségeiktől, Szent György nyíltan megvallotta hitét a császár előtt, és sem hitegetésre, sem fenyegetésre nem volt hajlandó elállni tőle, hanem el is ítélte a pogány isteneknek áldozó hitehagyókat. Diocletianus ekkor kínzásokra adta át őt: lándzsával átdöfték a hasát, kerékbe törték, húsát szaggatták, ő mégis sértetlen maradt. Ennek láttán többen keresztény hívőkké lettek, vállalva ők is a vértanúságot. Végül a szentet 303. április 23-án lefejezték.
Szent György ikonográfiai ábrázolása egy vele kapcsolatos legendára utal. Eszerint a libanoni Bejrut közelében volt egy tó, amelyben hatalmas sárkány tanyázott, s ez a fenevad nyeldeste az arra vetődő embereket. A bálványimádók papjai azt a tanácsot adták a királynak, hogy a környéken élő családok naponta sorshúzás alapján áldozzák fel egy-egy gyermeküket a sárkánynak. Így került sor a király egyetlen leányának feláldozására is. A királyleányt a legszebb ruhájába öltöztették és elkísérték a tópartra. Amikor a sárkány előjött a tóból, ott termett lóháton Szent György, és megölte a szörnyet. A szent ezután megnyugtatta a megrémült jelenlévőket, hogy ne féljenek, hanem higgyenek és bízzanak az Úr Jézus Krisztusban, mert az ő parancsára történt a sárkány megölése.

Evangélium-magyarázat

A kenethozó asszonyok vasárnapján két evangéliumi szakaszt olvasunk fel a liturgiákon, az elsőt a kenethozók, a másodikat Szent György vértanú emlékezete miatt.

Elolvasva e szakaszokat találtam egy olyan mondatot, amely tényleg magyarázatra szorul, illetve első olvasásra nem értek vele egyet: „Ha az én igémet megtartották, a tieteket is megtartják.” (Jn 15,20).

Hogyan érti ezt Jézus, hiszen nem ezt tapasztaljuk, hogy az általa adott igéket, tanításokat az emberek, az emberiség megtartaná? Egyáltalán lehet-e bennünk ellenérzés az olvasott evangéliumi szakaszokkal kapcsolatban? Tiszteletlen vagyok-e Jézus Krisztussal szemben, ha a tanításait megkérdőjelezem?

A Jelenések könyvéből ismerünk egy mondatot:”Bárcsak hideg volnál, vagy meleg! De mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kivetlek a számból.” (Jel 3,15-16)

Ez a mondat arra biztat bennünket, hogy elutasíthatjuk a tanítást, vagy lelkesülhetünk is érte, de ha „hidegen” elfordulunk, előbb járjunk utána, bizonyítsuk be igazunkat, és ha nagyon magabiztosak vagyunk, akkor kérjük magát a szerzőt, hogy fejtse ki jobban álláspontját. Sarkalljuk magunkat arra, hogy ne megszokásból olvassuk a Szentírást.

A szent életű atyák szerint Isten mindent felhasznál arra, hogy szavával eljusson a legkeményebb szívekhez is. Egy gyászoló fiatal, aki elveszítette szerettét, a feltámadásról szóló híreket fenntartásokkal a szívében olvashatja. A feltámadásban való hit kegyelmi ajándék, kiérdemelni, megszerezni nem olyan könnyű. Szent II. János Pál pápa mondta:„az ima kiesdi a hitet”. Sokat kell imádkozni a kételyeinkben, hogy egyszer elnyerjük a feltámadásba vetett hitünket.

Jézus ezt mondja a tanítványoknak:„»Nem nagyobb a szolga uránál.« Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én igémet megtartották, a tieteket is megtartják.” (Jn 15,20). Jézus ezen szavait tényleg megtartották, megőrizték a mai ember számára is. „A tieteket is megtartják”, ahogy az apostolokét, hitvallókét is. Itt a mai nap Szent György vértanú szavaira, „igéire” gondolhatunk, aki nyíltan megvallotta a hitét a császár előtt és sem hitegetésre, sem fenyegetésre nem állt el tőle. Ezt is megtartották az utókor számára, de sokan nemcsak emlékezetben, hanem ugyanolyan tettekkel és hitvallással, mint Szent György vértanú tette. A mai napnak további szereplői a kenethozó asszonyok, akik bátran bementek a sírba, hogy amit elterveztek, meg is tegyék. Ezek az asszonyok mondták el -más evangéliumi szakaszok szerint- az apostoloknak, hogy az Úr feltámadt. Így az ő igéik, szavaik is fennmaradtak, ahogy Arimateai József szavai, igéi is, amikor bátran bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét.

Részekre szedve Jézus állítását fel kell ismernünk, hogy az állítása igaz. „Ha az én igémet megtartották, a tieteket is megtartják.”

De Isten igéjének értelmezése ne álljon meg a múltban, hanem folytatódjon a jelenben, a mi életünkben is. Nekünk is tanúságot kell tennünk a feltámadott Krisztusról, mint a kenethozó asszonyok tették, vagy tanúságot kell tennünk a hitünkről, mint azt Szent György vértanú is tette. Ez lesz a mi igénk, tanúságtevésünk, ami fel lesz jegyezve a mennyben és amelyért kegyelmi ajándékokat nyerhetünk a feltámadt Krisztustól.

Elek Antal atya

Megjelent a Görögkatolikus Szemle című újságban, (XXXIV. Évfolyam 4. szám. 2023. április)