Változás!

2023.05.04-én a soproni Nagyboldogasszony bencés templomban a Szent Liturgia 18 órakor elmarad!

Elek Antal atya

KENETHOZÓ ASSZONYOK VASÁRNAPJA -4/12.

KENETHOZÓ ASSZONYOK VASÁRNAPJA
POL. GYÖRGY Nagyvértanú.

Mk 15,43-16,8 és Jn 15,17-16,2

Mk 15,43-16,8

Abban az időben jött egy előkelő tanácsos, az Arimateából való József, aki maga is várta az Isten országát. Bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus csodálkozott, hogy már meghalt. Magához hívatta a századost, és megkérdezte, valóban meghalt-e. Miután a századostól megbizonyosodott róla, Józsefnek ajándékozta a testet. Az pedig gyolcsot vásárolt, majd levette Jézust a keresztről, begöngyölte a gyolcsba, és sziklába vájt sírboltba helyezte, és a sír bejárata elé követ hengerített. Mária Magdolna és Mária, József anyja pedig látták, hogy hová temette.
Amikor pedig elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja, és Szalóme illatszereket vásároltak, és elmentek, hogy megkenjék Jézust. A hét első napján kora reggel, napkeltekor kimentek a sírhoz. Egymás közt így beszélgettek: „Ki fogja elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, jóllehet igen nagy volt. Amint bementek a sírba, jobbról egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült, és megdöbbentek. De az így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadott, nincs itt! Nézzétek, itt a hely, ahová tették! Menjetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek: előttetek megy Galileába, ott majd meglátjátok, amint mondotta nektek.” Erre kijöttek a sírból és elfutottak, mert rettegés és ámulat fogta el őket, de senkinek sem mondtak semmit, mert féltek.

Jn 15,17-16,2

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást. Ha gyűlöl majd benneteket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket! Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ. Emlékezzetek a tőlem kapott igére: »Nem nagyobb a szolga uránál.« Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én igémet megtartották, a tieteket is megtartják. Mindezt azonban az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem. Ha nem jöttem, és nem beszéltem volna nekik, nem volna bűnük. De így nincs mentségük bűneikre. Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli. Ha nem vittem volna végbe olyan tetteket közöttük, amilyeneket senki más nem vitt végbe, nem volna bűnük. Most pedig látták ezeket, mégis gyűlölnek engem is, Atyámat is, azért, hogy beteljesedjék az ige, amely a törvényükben meg van írva: »Ok nélkül gyűlöltek engem.« Amikor eljön a Vigasztaló, akit én küldök az Atyától, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem vagytok!Azért mondtam el ezeket, nehogy megbotránkozzatok. Kizárnak benneteket a zsinagógákból, és eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, úgy hiszi, hogy szolgálatot tesz vele az Istennek.”

Szent György nagyvértanú

Valószínűleg a kisázsiai Kappadokiából származott előkelő keresztény családból. Egyes adatok szerint apja vértanúhalált halt, amikor még György gyermek volt, s attól kezdve anyja nevelte. Diocletianus császár uralkodása idején (284-305) katonai pályára lépett, ahol kiváló szolgálatával magas rangot ért el. Amikor a császári rendelet megfosztotta a keresztényeket politikai jogaiktól és állami tisztségeiktől, Szent György nyíltan megvallotta hitét a császár előtt, és sem hitegetésre, sem fenyegetésre nem volt hajlandó elállni tőle, hanem el is ítélte a pogány isteneknek áldozó hitehagyókat. Diocletianus ekkor kínzásokra adta át őt: lándzsával átdöfték a hasát, kerékbe törték, húsát szaggatták, ő mégis sértetlen maradt. Ennek láttán többen keresztény hívőkké lettek, vállalva ők is a vértanúságot. Végül a szentet 303. április 23-án lefejezték.
Szent György ikonográfiai ábrázolása egy vele kapcsolatos legendára utal. Eszerint a libanoni Bejrut közelében volt egy tó, amelyben hatalmas sárkány tanyázott, s ez a fenevad nyeldeste az arra vetődő embereket. A bálványimádók papjai azt a tanácsot adták a királynak, hogy a környéken élő családok naponta sorshúzás alapján áldozzák fel egy-egy gyermeküket a sárkánynak. Így került sor a király egyetlen leányának feláldozására is. A királyleányt a legszebb ruhájába öltöztették és elkísérték a tópartra. Amikor a sárkány előjött a tóból, ott termett lóháton Szent György, és megölte a szörnyet. A szent ezután megnyugtatta a megrémült jelenlévőket, hogy ne féljenek, hanem higgyenek és bízzanak az Úr Jézus Krisztusban, mert az ő parancsára történt a sárkány megölése.

Evangélium-magyarázat

A kenethozó asszonyok vasárnapján két evangéliumi szakaszt olvasunk fel a liturgiákon, az elsőt a kenethozók, a másodikat Szent György vértanú emlékezete miatt.

Elolvasva e szakaszokat találtam egy olyan mondatot, amely tényleg magyarázatra szorul, illetve első olvasásra nem értek vele egyet: „Ha az én igémet megtartották, a tieteket is megtartják.” (Jn 15,20).

Hogyan érti ezt Jézus, hiszen nem ezt tapasztaljuk, hogy az általa adott igéket, tanításokat az emberek, az emberiség megtartaná? Egyáltalán lehet-e bennünk ellenérzés az olvasott evangéliumi szakaszokkal kapcsolatban? Tiszteletlen vagyok-e Jézus Krisztussal szemben, ha a tanításait megkérdőjelezem?

A Jelenések könyvéből ismerünk egy mondatot:”Bárcsak hideg volnál, vagy meleg! De mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kivetlek a számból.” (Jel 3,15-16)

Ez a mondat arra biztat bennünket, hogy elutasíthatjuk a tanítást, vagy lelkesülhetünk is érte, de ha „hidegen” elfordulunk, előbb járjunk utána, bizonyítsuk be igazunkat, és ha nagyon magabiztosak vagyunk, akkor kérjük magát a szerzőt, hogy fejtse ki jobban álláspontját. Sarkalljuk magunkat arra, hogy ne megszokásból olvassuk a Szentírást.

A szent életű atyák szerint Isten mindent felhasznál arra, hogy szavával eljusson a legkeményebb szívekhez is. Egy gyászoló fiatal, aki elveszítette szerettét, a feltámadásról szóló híreket fenntartásokkal a szívében olvashatja. A feltámadásban való hit kegyelmi ajándék, kiérdemelni, megszerezni nem olyan könnyű. Szent II. János Pál pápa mondta:„az ima kiesdi a hitet”. Sokat kell imádkozni a kételyeinkben, hogy egyszer elnyerjük a feltámadásba vetett hitünket.

Jézus ezt mondja a tanítványoknak:„»Nem nagyobb a szolga uránál.« Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én igémet megtartották, a tieteket is megtartják.(Jn 15,20). Jézus ezen szavait tényleg megtartották, megőrizték a mai ember számára is. A tieteket is megtartják”, ahogy az apostolokét, hitvallókét is. Itt a mai nap Szent György vértanú szavaira, „igéire” gondolhatunk, aki nyíltan megvallotta a hitét a császár előtt és sem hitegetésre, sem fenyegetésre nem állt el tőle. Ezt is megtartották az utókor számára, de sokan nemcsak emlékezetben, hanem ugyanolyan tettekkel és hitvallással, mint Szent György vértanú tette. A mai napnak további szereplői a kenethozó asszonyok, akik bátran bementek a sírba, hogy amit elterveztek, meg is tegyék. Ezek az asszonyok mondták el -más evangéliumi szakaszok szerint- az apostoloknak, hogy az Úr feltámadt. Így az ő igéik, szavaik is fennmaradtak, ahogy Arimateai József szavai, igéi is, amikor bátran bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét.

Részekre szedve Jézus állítását fel kell ismernünk, hogy az állítása igaz. „Ha az én igémet megtartották, a tieteket is megtartják.”

De Isten igéjének értelmezése ne álljon meg a múltban, hanem folytatódjon a jelenben, a mi életünkben is. Nekünk is tanúságot kell tennünk a feltámadott Krisztusról, mint a kenethozó asszonyok tették, vagy tanúságot kell tennünk a hitünkről, mint azt Szent György vértanú is tette. Ez lesz a mi igénk, tanúságtevésünk, ami fel lesz jegyezve a mennyben és amelyért kegyelmi ajándékokat nyerhetünk a feltámadt Krisztustól.

Elek Antal atya

Megjelent a Görögkatolikus Szemle című újságban, (XXXIV. Évfolyam 4. szám. 2023. április)

Nagypéntek Sopronban

Pap: Térdet hajtva könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram irgalmazz!

Pap: Uralkodó Urunk, Jézus Krisztus! Áldunk és magasztalunk téged, mint Megváltónkat, a tisztes és isteni nagyböjt eltöltéséhez nekünk nyújtott gazdag segítségedért, mely böjtnek viselésére saját példád által serkentettél bennünket, s tartalmát a mi üdvösséges megtérésünkre, lelkünk és testünk megtisztulására, negyvennapi időben határoztad meg. Véghetetlen kegyességednél fogva azzal is megvigasztaltál bennünket, hogy böjti vezeklésünk fele útján, a te drága feszületed képe előtt leborulhattunk és azt méltatlan ajkaink hozzáérintése által csókolhattuk; dicsőítvén téged, mint a keresztfán megfeszített Istenünket. Áldunk és magasztalunk téged, hogy megengedted szemlélnünk a te kedveltednek, Lázárnak, negyednapi feltámadását és Jeruzsálembe való ünnepélyes bevonulásodat, mely alkalommal követői lehettünk ama zsidó gyermekeknek, akik pálmaágakat tartván kezeikben, hozsannát kiáltottak néked. Áldunk és magasztalunk téged, hogy méltattál bennünket a te legszentebb és üdvösséghozó kínszenvedésed csodálhatására, s egyszersmind érdemesítettél, hogy a mai szent napon vérző kebellel boruljunk le a te isteni kereszted, a lándzsa, nádvessző, ecetes szivacs, élethozó halálod és szent oldalad sebe előtt, melyből vér és víz folyt a világ üdvösségére; s fájdalmas szívvel tanúi legyünk keresztről való levételed és test szerinti sírba helyeztetésednek. Áldunk és magasztalunk téged, megváltó Istenünk, a boldogító reményért, hogy kegyességed szerint megengeded nekünk feltámadásod fényes emlékünnepét is elérnünk, melyen örömtől eltelve, téged az arkangyalokkal, angyalokkal, Kerubokkal, Szeráfokkal, minden mennyei Erőkkel és Szentekkel, kiváltképpen pedig a te szeplőtelen Anyáddal, az Istenszülő Szűzzel, dicsérünk és magasztalunk. Most pedig, üdvhozó halálod és eltemettetésedet dicsőítve, szent sírod előtt mély alázattal leborulunk és e szent hajlékban egybegyűlt szolgáidért áhítattal könyörgünk: fogadd kegyesen a mi megtérésünket, imádságainkat, böjtöléseinket, könnyeinket, sóhajtásainkat és térdhajtásainkat, melyeket szívünk töredelmességében és lelkünk alázatosságában, bűneink bocsánatára néked felajánljuk. Fogadd kegyesen a mi gyónásunkat és bűnbánatunkat, miképp elfogadtad a vámszedő alázatos fohászkodását, s bocsásd meg nekünk, harmadnapi föltámadásodért, minden szándékosan és akaratlanul elkövetett vétkeinket. Tisztíts meg bennünket is, mint ahogy megtisztítottad a lábaidat könnyhullatással áztató bűnös nőt; és fogadj be minket is, mint befogadtad a téged megtagadó s később vétke felett keserű könnyek közt bánkódó Pétert. Öntsd szíveinkbe a te félelmedet, hogy teljes szívünkből tiszteljünk és imádjunk téged, s többé ne térjünk vissza a tisztátalan és gonosz cselekedetekre; hanem add, hogy őrizzük meg a te parancsolataidat életünk minden napjaiban, és a te akaratod szerint járjunk. És méltass bennünket, miképp kárhozat nélkül részesüljünk a te legtisztább tested és drága véredben, hogy részeseivé tétetvén a te harmadnapi feltámadásodnak, minden Szentekkel együtt a mennyek országára is méltóknak találtassunk. Mert te vagy az irgalom és üdvösség Istene és néked dicsőítést, hálaadást, tiszteletet és imádást küldünk, a te kezdetnélküli Atyáddal, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön-örökké. Nép: Ámen.

Részlet a nagypénteki alkonyati istentiszteletből

NAGYBÖJT 5. VASÁRNAPJA-3/12.

NAGYBÖJT 5. VASÁRNAPJA – EGYIPTOMI MÁRIA SZA.
GÁBOR Főangyal. (Március 26.)

Mk 10,32b-45

Abban az időben Jézus maga mellé vette tizenkét tanítványát, és arról kezdett nekik beszélni, ami vele történni fog: „Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, és átadják a pogányoknak. Kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik, de harmadnapra feltámad.”
Zebedeus fiai, Jakab és János eléje járultak, és megszólították: „Mester, azt akarjuk, hogy amit kérünk, tedd meg nekünk.” Ő pedig megkérdezte: „Mit akartok, hogy tegyek nektek?” Azok ezt felelték: „Add meg nekünk, hogy egyikünk jobbodon, másikunk bal oldalodon üljön dicsőségedben!” Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Készek vagytok-e rá, hogy igyatok a kehelyből, amelyből én iszom, vagy hogy a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedjetek?” Ők így feleltek: „Készek vagyunk.” Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is isztok, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni. De azt megadni, hogy a jobbomon és bal oldalamon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azokat illeti, akiknek készült.” A többi tíz ennek hallatára neheztelni kezdett Jakabra és Jánosra. Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy akiket a népek urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak fölöttük, és nagy uraik hatalmaskodnak rajtuk. Közöttetek azonban ne így legyen! Ha valaki körötökben nagy akar lenni, legyen a szolgátok, és ha valaki körötökben első akar lenni, az mindenkinek szolgája legyen! Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

Evangélium-magyarázat

Hogyan olvassuk a Szentírást, hogy azt nagy lelki haszonnal tegyük saját magunk és környezetünk számára? Imádságnak számít-e a Szentírás olvasása, vagy sem?

Ezzel a két kérdéssel szeretném kezdeni a mai evangéliummagyarázatot. Érdemes a továbbolvasás előtt a saját válaszunkat magunknak megfogalmazni.

Ha már olvassuk, akkor nem járhatunk rossz úton. Ezekhez a hogyanokhoz szeretnék egy módot ismertetni, amely olyan alkalmakkor mindenképpen hasznos, ha az adott szakaszban többféle téma kerül elő, vagy sok minden „szétszórhatja” a figyelmemet arról, amit ma benne meg kellene hallanom.

A mai evangélium kapcsán Jézus szenvedéstörténetéről, a nap szentjéről Gábriel arkangyalról, Egyiptomi Mária életéről, az Örömhírvétel ünnepkörében az Istenszülő Szűzről és az imádságról is elmélkedhetnénk. Zebedeus fiai, János és Jakab is egy kérést fogalmaznak meg Jézusnak, amit szeretnének, ha teljesítene. Mi is ilyen kéréseket fogalmazunk meg az imáinkban. Ám a Szentírás olvasása alatt nem kérünk, hanem hallgatunk az Isten szavára. A szent életű athoszi atyák szerint kezdjük az imádságunkat a Szentírás és a Szentek életének és tanításainak olvasásával, hogy kellően feltüzesítse bennünk a lelkünket és az imádságot. A szertartásaink alatt, amelyeket mind imádságnak tartunk, közösségi imának, sok szentírási részt és szakaszt olvasunk fel, tehát ezek is részévé válnak az imádságunknak.

Lépcsős Szent János a következőket ajánlja azoknak az imádkozóknak, akik az Istenben szeretnének „elmerülni”:

„Ha az imádságban egy szó megvigasztalt és szíven talált benneteket, maradjatok annál, mert az őrzőangyalotok veletek akar imádkozni (Kis Filokália).”

Tehát a szentírásolvasás alatt, amely számunkra az imádság része, maradjunk annál a szónál és ne menjünk tovább, ne olvassuk tovább, hogy az őrzőangyalunk velünk imádkozhasson- tanítja Lépcsős Szent János.

Mindig öröm, ha a szülők a gyermekeikkel az őrangyalokhoz imádkoznak, de az angyalok tevékenysége nem ér véget a gyerekkorral, hanem bennünket felnőtteket is segítenek, ők azok, akik a mi szentírásolvasásunk alatt is látják a Mennyei Atyánk arcát (v.ö.: Mt 18.10). Ezért az evangéliumi szakasz magyarázójának is először így kell elolvasnia az adott szakaszt és annál a szónál, mondatnál maradnia, amelynél vigaszt, örömet érzett, amely szíven találta, mert itt imádkozik vele az őrzőangyala.

Nem tudjátok, mit kértek.” Számomra ez az a mondat az adott márki szakaszból. De mi ebben a vigasztalás? Ha valaki elolvassa a Zarándok elbeszélését, egészen biztosan megfogalmazódik benne a kérés: hogy Én is szeretnék a Jézus-ima ezen útján elindulni. „Nem tudjátok, mit kértek.”-mondaná Jézus. Hészükhaszta József mondta, hogy „Isten jóságos Atyaként megadja a kegyelmet, de kísértéseket is ad mellé.” De azt is tanítja, „ha idő előtt kér nagy dolgokat, az Úr nem adja meg számára, mert Isten mindent rendre ad.”

Igenis vigaszt jelent, ha az életünk egy-egy szakaszából megértünk egy összefüggést, ha megértünk egy miértet. Sokszor tényleg nem tudjuk, hogy mit kértünk vagy kérünk egy-egy fohászban, imában. A lelki előmenetelben szabályok vannak, amelyekre magunknak kell rájönnünk. Ha a Szentírás olvasása alatt Isten szavára figyelünk, személyes iránymutatásokat kapunk, kaphatunk.

Alexandriai Szent Katalin vértanúsága előtt az imádságában azt kérte Istentől, hogy akik közbenjárását kérik, azok meghallgatásra kerüljenek. Kegyelmeket kért másoknak, szenvedésével érdemelte ki. Egészen biztosan ismerte a fenti márki szakasz mély összefüggését. Ismerte mind a szolgálat, mind a nagyság titkát is. Olvassuk a Szentírást az őrzőangyalunkkal naponta, ő biztosan mindig ráér és nagy segítségünkre lesz a legbonyolultabb kihívásokban is.

Megjelent a Görögkatolikus Szemle című újságban, (XXXIV. Évfolyam 3. szám. 2023. március)