„Amfilóhiosz atya mondta: „Ha az ember áldozik, erőt kap, megvilágosodik, hatalmas távlatokat lát, örvendezik. Ki-ki saját hozzáállása és belső tüzének mértéke szerint. Van, aki örömet és megnyugvást érez, van, aki békét; másvalaki szellemi odaadást, ismét más kimondhatatlan részvétet tanusít mindenki iránt. Ami engem illet, sokszor fáradt voltam, ám az isteni áldozás után úgy éreztem, mintha semmi bajom sem lett volna.”

Részlet Dionísziosz Tácisz: „Légy elrejtett ember!”, 91.o.