Bibliai gondolatok

ISTEN KIMENT MINDEN VESZÉLYBŐL

107. zsoltár:

^„1(Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, mert jó: irgalma örökké megmarad. ²Így beszéljenek, akiket megváltott az Úr, akiket kiszabadított az ellenség kezéből. ³Akiket összegyűjtött az országokból, napkeletről és napnyugatról, északról és délről. ⁴Kietlen földön bolyongtak a pusztán, nem találtak utat lakható hely felé. ⁵Éhség és szomjúság gyötörte őket, életüket pusztulás fenyegette. ⁶Szorultságukban az Úrhoz kiáltottak, és ő megmentette őket minden félelmüktől. ⁷Egyenes úton vezette őket, hogy lakható helyre jussanak. ⁸Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett! ⁹Mert az éhezőket jóllakatta, s a nyomorgókat ellátta javakkal. ¹⁰A sötétben és a halál árnyékában ültek, megbilincselve, nyomorban és vasban. ¹¹Mert ellenszegültek az Isten szavának, és megvetették a Fölséges törvényét. ¹²Ezért szívüket bánattal puhította, megtántorodtak s nem jött senki, hogy támogassa őket. ¹³Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől. ¹⁴Kivezette őket a sötétségből s a halál árnyékából és széttörte bilincsüket. ¹⁵Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett! ¹⁶Mert bezúzta az érckapukat, és a vaszárakat kettétörte. ¹⁷Bűneik miatt erőtlenek voltak, mulasztásaikért bűnhődniük kellett. ¹⁸Megundorodtak minden ételtől, közel jutottak a halál kapujához. ¹⁹Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől. ²⁰Elküldte szavát, hogy meggyógyítsa őket, életüket kimentette a veremből. ²¹Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett! ²²Mutassanak be neki hálaáldozatot és boldogan hirdessék tetteit. ²³Akik hajóikon bejárják a tengert, és kereskednek a nagy vizeken: ²⁴ők is látták az Úr tetteit, a mélyben szemlélték csodáit. ²⁵Szavával vihart támasztott, magasba emelte a hullámokat. ²⁶Ezek az égig tornyosultak, aztán lebuktak a mélybe, őket pedig a kín emésztette. ²⁷Mint a részegek inogtak ide-oda és minden bölcsességüknek vége volt. ²⁸Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől. ²⁹A vihart szellővé szelídítette, s a tenger hullámai elcsitultak. ³⁰Örültek, hogy nagy csendesség lett, s elvezette őket az áhított kikötőbe. ³¹Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett! ³²Adjanak hálát neki a nép gyülekezetében! A vének tanácsában dicsőítsék! ³³Folyókat pusztává változtatott, és vízforrásokat szomjas földdé. ³⁴Termékeny földet szikes mezővé, lakóinak gonoszsága miatt. ³⁵Aztán a pusztát ismét tóvá változtatta, a kiszáradt földet vizek forrásává. ³⁶Az éhezőket odatelepítette, hogy otthont teremtsenek rajta. ³⁷Művelték a földet, szőlőt ültettek, és gazdagon arattak. ³⁸Megáldotta őket, számuk hatalmas lett, s nyájaikat is megszaporította. ³⁹Azután újra megfogyatkoztak, baj és szükség emésztette őket. ⁴⁰Ám, aki a fejedelmeket is megvetéssel sújtja, s úttalan pusztán hagyja bolyongani: ⁴¹az fölemelte a szegényt a nyomorból, és megsokasította nemzetségüket, miként a nyájakat. ⁴²Az igazak látják ezt és örülnek, s minden gonosz száj elnémul. ⁴³Ki a bölcs? Jegyezze ezt meg! Értse meg, milyen az Úr kegyelme!”