25 (24). ZSOLTÁR. IMA A VESZÉLY IDEJÉN
“25 1(Dávid zsoltára.) Hozzád emelem lelkemet, Uram, 2Istenem, benned bizakodom. Ne hagyd, hogy szégyenben maradjak, ellenségeim ne diadalmaskodjanak rajtam. 3Hiszen akik benned bizakodnak, azok szégyent soha nem vallanak. Azok szégyenülnek meg, akik a hűséget könnyen megszegik. 4Uram, mutasd meg nekem útjaidat, taníts meg ösvényeidre! 5Vezess igazságod szerint és taníts engem, hiszen te vagy az én Istenem és gyámolom, minden időben benned bizakodom! 6Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról, és kegyelmedről, mely kezdet óta vezet! 7Ne idézd fel többé ifjúságom bűneit és tévedéseit, jóságodban, Uram, gondolj rám irgalommal! 8Megbocsát az Úr és hűséges, megmutatja az utat a bűnösnek. 9Az engedelmeseket igazságban vezeti, az alázatosokat megtanítja ösvényeire. 10Az Úr minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és törvényét. 11Nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert súlyos! 12Ki az az ember, aki féli az Urat? Annak megmutatja, mely utat válassza. 13Lelke biztonságban élhet, gyermekei birtokolják a földet. 14Az Úr titka azoké, akik félik őt, nekik nyilvánítja ki szövetségét. 15Szemem azért mindig az Úrra néz, ő megszabadítja lábam a huroktól. 16Tekints rám és könyörülj meg rajtam, mert elhagyatott vagyok és szegény! 17Adj enyhületet szívem gyötrelmének és szabadíts ki bajaimból! 18Lásd meg szorultságomat és ínségemet, s bocsásd meg minden bűnömet! 19Nézd, mekkora elleneim száma, és mily ádáz a düh, amellyel gyűlölnek! 20Óvd meg a lelkem és ments meg, ne hagyd, hogy szégyent valljak, hozzád menekülök! 21Ártatlanság és tiszta szándék legyen a kísérőm! Uram, tebenned remélek. 22Szabadítsd ki, Uram, Izraelt minden szorongattatásából!”