Olvasmány: Zsid 10,35-11,7

Testvéreim! Ne veszítsétek el bátor bizalmatokat, mert ennek nagy a jutalma. Állhatatosságra van szükségetek, hogy Isten akaratát tettekre váltva beteljesüljön rajtatok az ígéret. Mert még egy nagyon kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, de ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem. Mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.
A hit a remélt dolgok alapja, és a nem láthatók bizonyítéka. Ennek alapján kaptak elismerést a régiek. A hit révén ismerjük fel, hogy a világot Isten szava alkotta úgy, hogy a nem láthatókból lett a látható. Hite által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot, mint Káin, és ezáltal bizonyult igaznak, hiszen Isten tanúskodik ajándékairól, így hite által még holta után is beszél. Hite miatt ragadtatott el Énok, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel elragadta őt Isten. Elragadtatása előtt bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves. Hit nélkül senki sem lehet kedves előtte, hiszen aki Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy létezik, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik. Hit által kapott figyelmeztetést Noé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók, és Istent félő tisztelettel készítette el a bárkát háza népe megmentésére. Ezáltal elítélte a világot, és a hit szerinti igaz mivolt örökösévé lett.

Evangélium: Mk 9,10-15

Abban az időben Jézus tanítványai betartották az ő rendelkezését (hogy ne szóljanak a hegyen látottakról), de maguk között azon tanakodtak, hogy mi az: a halottaiból feltámad. Azután megkérdezték tőle: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb el kell jönnie Illésnek?” Ezt válaszolta: „Igen, előbb eljön Illés, és mindent helyreállít. De az is meg van írva az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie, és semmibe veszik. Mégis mondom nektek, hogy Illés már el is jött, de azt cselekedték vele, amit csak akartak, ahogy írva volt felőle.” Amikor visszatért a tanítványokhoz, látta, hogy nagy népsokaság tolong körülöttük, és írástudók vitatkoztak velük. Mihelyt az emberek észrevették, elámultak, majd eléje siettek, és üdvözölték.

Szent Julianna vértanúnő

Nikomédiai szűz, akit néha összekevernek a hasonló nevű dél-itáliai vértanúnővel. Az élettörténete szerint igen nemes pogány vőlegényének a házassági ajánlatát visszautasította – amíg az meg nem tér. Erre a vőlegény bosszúból följelentette őt, remélve, hogy menyasszonya mégis meggondolja magát. Julianna azonban vállalta a vértanúságot, és sok kínzatás után lefejezték 306-ban, Maximianus idején.

Evangélium-magyarázat

Ef 5,8b-19

Testvéreim! Éljetek úgy, mint a világosság gyermekei! A világosság gyümölcse pedig csupa jóság, egyenesség és igazság. Ítéljétek meg, mi kedves az Úrnak, és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket! Mert amiket ezek titokban tesznek, azokról még beszélni is szégyen, de mindaz, amit a világosság leleplez, nyilvánvalóvá lesz; és minden, ami nyilvánvalóvá lesz, az világos. Ezért mondja: „Ébredj föl, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog számodra Krisztus.”
Gondosan vigyázzatok tehát, hogyan éltek, ne esztelenül, hanem bölcsen! Használjátok ki az időt, mert gonosz napok járnak! Ne legyetek esztelenek, hanem ismerjétek föl, mi az Úr akarata! Ne részegeskedjetek, mert a borral kicsapongás jár együtt, hanem inkább Lélekkel teljetek el! Amikor együtt vagytok, mondjatok zsoltárokat, himnuszokat és Lélektől ihletett dalokat! Énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak.

Lk 12,16-21

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. Akkor így gondolkodott magában: »Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet.« Majd ezt mondta: »Ezt fogom tenni: lebontom magtáraimat, nagyobbakat építek, és oda gyűjtöm minden termésemet és javamat. Azután azt mondom lelkemnek: Lelkem, van sok javad, sok esztendőre eltéve. Nyugodjál, egyél, igyál, vigadozzál!« Az Isten azonban ezt mondta neki: »Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet! Kié lesz, amit felhalmoztál?« Így jár az, aki kincset gyűjt magának, és nem az Istenben gazdag.” Amikor ezeket elmondta, hangosan így szólt: „Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”

Szent Alipiosz oszlopos atya

A paphlagoniai Adrianopoliszból származott, s Herakliosz császár idején, a VII. században élt. Egy ideig diakonusként működött, majd harminc éves korában visszavonult a pusztába, ahol egy oszlopon állva élte le hátralévő 53 évét. 640-ben halt meg.

Szent Győző vagy Nikón

Görög mellékneve „metanoeite”, mert mindenkinek ezt kiáltotta: „Térjetek meg!”. Vándorló szerzetes volt, aki egész Kisázsiát és Kréta szigetét körbejárt, és Spártában halt meg a X. század végén. Ereklyéit máig is ott tisztelik.

Evangélium-magyarázat

Lerinumi Szent Vince hitvalló az V. században az igaz hit védelmében azt írta: „a Szentírást a maga mélységében nem mindannyian veszik ugyanabban az értelemben, hanem kijelentéseit más-más módon magyarázza mindenki, ahány olvasó van, annyi vélemény is.”

A mai szakasz az esztelen gazdagról is olyan példabeszéd, amelyet mindenki a maga javára tud értelmezni és magyarázni. E szakasz nehézsége, hogy szinte minden termelő, gazdálkodó a jó termésnél nagyobbítja a magtárakat, vagy újabb tárolókat épít, és még szeret is megpihenni a nehéz betakarítás, építkezés után. Tovább nehezíti a helyes értelmezést, hogy Isten erre azonnali beavatkozást ígér: „még az éjjel számon kérik tőled lelkedet”.

Az Úr ebben a gazdag emberben épp az Istenben való gazdagodást hiányolja, ez pedig nemcsak a gazdálkodóknak szól, hanem mindenkinek, aki úgy akar megpihenni a munkája után, hogy a munkája által nem Istenben gazdagszik. A mai világunkban olyan elfogadott, hogy egy munkás időszak után eltöltünk valahol egy wellneshétvégét, pedig annak eltöltése is lehet Istennek nem tetsző. Eszünk, iszunk, vigadozunk, jól érezzük magunkat, és nem azt tesszük, ami Isten akarata.

Mi emberek nem vagyunk képesek a gyarapodásainkat olyan szemmel nézni, ahogy azt Isten látja. Moszkvai Szent Matróna (1885-1952) életrajzában olvashatjuk, hogy kérésére megfestették Isten Szülőjének „Az elbukottak felkutatója” ikonját, és ehhez gyűjtést rendeztek minden faluban. A pénzt ez a vakon született, a lélekbe látás adományával megáldott asszony minden este átválogatta, majd visszaküldte azoknak, akik vonakodva vagy gúnyosan adakoztak, „nehogy megrontsák az egész pénzt.” Az adományokkal is gyarapodunk, de nem mindig Istennek tetszően.

Egy másik szent, Athoszi Paisziosz atya (1924 -1994) mondta: „Adjatok pénzt és anyagi javakat az embereknek, biztosak lehettek benne, hogy előbb-utóbb elfordulnak Istentől és parancsaitól.” Életünk része az anyagi javakkal való bánás, gazdálkodás. A „rossz” pénzeket aligha tudjuk elkerülni, sokkal inkább az a kérdés, hogyan lehet azokat megszentelni, a jót bennük visszaállítani. Milyen áldozattal és hogyan tehetjük ezt meg? Bosco Szent Jánosnak (1815-1888) ez sikerült, hihetetlen összegeket, adományokat kapott a sok gyermek etetésére, épületek vásárlására, intézmények felállítására. Anyagi gyarapodása nem csökkentette a kegyelmi adományait.

A másik kritikus pont a példabeszédben, amely magyarázatra szorul a gyarapodáson kívül, az az Isten azonnali beavatkozása: „még az éjjel számon kérik tőled lelkedet”. Azok, akik hosszú évtizedek után ismét hallják, olvassák ezt a példabeszédet, szeretetlennek, irgalmatlannak, zsarolónak érezhetik e szavakat.

A teremtő Istennek semmi sem lehet sürgős, még ha szavait sürgetőleg érezzük is. Jézus a példabeszédben mondhatta volna, hogy látva az esztelen ember Istenben való szegénységét, ismerve a jövőjét, kényelmes életét, az ilyen ember életének hátralevő ideje nem lesz elegendő annak a gazdagságnak a megszerzésére, amellyel lelkét üdvözíthetné.

Isten azonnali beavatkozása a megtérésre, a bűnbánatra sem késik, ahogy Dávid király Urijának feleségével elkövetett bűne miatt sem késett; Dávid a bűnbánata által ugyan kegyelmet talált Istennél, de a bűnben fogant fia meghalt, ahogy azt Nátán prófétával az Úr megüzente neki (v.ö.: II. Sám 12,14).

A fent említett szentek segítsenek bennünket az anyagi javakkal való helyes bánásmódban.

Megjelent a Görögkatolikus Szemle című újságban, (XXXIV. Évfolyam 11. szám. 2023. november)

Elek Antal atya