Pünkösd utáni 4. vasárnap -6/12.

Róm 6,18-23

A bűntől megszabadulva az igazság szolgái lettetek. Földies gyarlóságok miatt emberi módon szólok. Ahogy tagjaitokat a tisztátalanság és gonoszság szolgálatában a bűnre adtátok, adjátok most tagjaitokat az igazság szolgálatára, a megszentelődésre. Míg ugyanis a bűnnek szolgáltatok, az igazsággal szemben szabadok voltatok. Mi hasznotok volt akkor abból, ami miatt most szégyenkeztek? Hiszen annak vége a halál. Most azonban felszabadultatok a bűn alól, és Isten szolgái lettetek. Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet. Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.

Mt 8,5-13

Abban az időben Jézus Kafarnaumba érkezett, és egy százados járult eléje, kérve őt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és rettenetesen kínlódik.” Jézus azt mondta neki: „Megyek és meggyógyítom.” A százados így felelt: „Uram, nem vagyok méltó, hogy betérj házamba. Csak szólj egy szót, és szolgám meggyógyul! Magam is alárendelt ember vagyok, és katonák szolgálnak alattam. Ha azt mondom az egyiknek: »Menj!« – elmegy, a másiknak: »Gyere!« – odajön; a szolgámnak pedig: »Tedd meg!« – és megteszi.” Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott, és kísérőihez fordult: „Bizony, mondom nektek, Izraelben nem találtam ekkora hitet. Ezért mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában, az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségbe. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.” A századosnak pedig ezt mondta Jézus: „Menj, legyen, amint hittél!” A szolgája még abban az órában meggyógyult.

Szent Febrónia vértanúnő

A mezopotámiai niszibei kolostorban élt és készülődött a szerzetesi életre Febrónia szűz. A kolostor főnöknőjének volt az unokahúga. Testileg szép megjelenésű nő volt, de ennyire gazdag volt lelki erényekben is. Szeretett imádkozni, olvasta a Szentírást és tartotta a szigorú böjtöt. Egy idő múlva Szelin és Lizimakhosz katonák bevonultak a városba és tudomást szerezve a női kolostorról, körülvették azt a katonák. Csak néhányan maradtak a kolostorban, a többiek félelemből elmenekültek. A katonák elfogták Febróniát és megkínozták, ütötték, tűzzel égették, fogait kiverték, levágták kezeit és lábait, Febrónia állhatatosan tűrt el mindent mennyei Vőlegénye kedvéért. A kínzások után karddal fejezték le 310-ben.

Evangélium-magyarázat (Június 25)

Szent Pál apostol azt írta a korintusi híveknek: „Ha evangéliumunk mégsem érthető világosan, csak azoknak nem érthető, akik elvesztek.” (2.kor 4,3). Az evangéliumnak, amit hirdetünk, világosnak és érthetőnek kell lennie, ami azért nagy kihívás, mert a mai evangéliumi szakaszban is találunk olyan részeket, amelyek nem könnyen érthetőek.

A kafarnaumi százados hitét méltatta Jézus, aki beteg szolgája helyzetét Jézus elé tárta, és amikor Jézus elindult volna a szolga gyógyítására, a százados inkább arra kérte, hogy maradjon, és ne menjen oda hozzá, csak onnan parancsolja meg a szolga gyógyulását. Az még érthető a számunkra, hogy azért gyógyult meg a szolga, mert a százados lenyűgözte hitével és eredetiségével, bátorságával Jézust, de az értetlenséggel tölthet el bennünket, hogy sokan kértük már Jézustól szeretteink gyógyulását anélkül, hogy kértük volna Jézus eljövetelét, mint a százados, és mégsem történt meg a gyógyulás. Joggal szeretnénk érteni, hogy hogyan válhat a mi hitünk Krisztus számára olyan meggyőzővé, hogy kérésünket meghallgatja és teljesíti. A százados saját hivatásából adódóan jól érvelt, de hogyan érveljek én az ilyen kéréseknél? Hol a titok, ami világossá és érthetővé teszi ezt az evangéliumot?

A következő hónap nagy szentje Illés próféta, akinek az ünnepére már most érdemes lélekben készülni. Honnan veszi Illés próféta a Kármel hegyén, hogy amikor a Baál prófétákat kihívja a máglyarakás meggyújtására gyújtószerszám nélkül, az az ő kérésére meggyullad? Honnan veszi Illés próféta, hogy ha a száreptai özvegyasszony süt neki a még megmaradt lisztjéből és olajából kenyeret, akkor annak lisztes fazekából nem ürül ki a liszt és korsójából az olaj? Vagy honnan tudta Szent Charbel, hogy ha egész nap dolgozik étlen-szomjan a szüreteléskor, és utána egész éjszaka kitárt kézzel imádkozik, akkor azt ő fizikailag bírni fogja és kéréseit az Isten fia, Jézus Krisztus meghallgatja és teljesíti?

Számomra egyetlen érthető válasz lehetséges ezekre a kérdésekre, mégpedig az, hogy a kafarnaumi századosnak bátor és hittel átjárt szavait, Illés próféta kéréseit, Szent Charbel minden erőn felüli munkabírását maga Isten sugallta, azaz mondataikat ő adta a szájukba, hogy mindannyian tanuljunk belőle az utókorban is.

Az az érzésünk, hogy a kafarnaumi százados, valamennyi szent „mintaképe”, akit az Isten elküld az emberiséghez, hogy általuk átsegítse az embert a hitetlenségben, a földhözragadt emberi gyengeségben, aki nem tud hinni a csodákban, a csodás gyógyulásokban, az Isten létezésében és mindenhatóságában. Az az érzésünk, hogy Isten ezeknek a szenteknek olyan újabbnál újabb, eredetibbnél eredetibb „ötleteket” és életutakat sugall, amivel Isten léte, a csodák mindenki számára érthetőek és testközeliek lehetnek akár a világ bármely pontjáról.

Az evangéliumi szakasz másik felében Jézus azt mondja: „Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában, az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségbe. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.” Kik ezek az „ország fiai”, akik részesei lesznek, vagy már részesei ennek a fájdalmas helynek? Azt hiszem, Szent Pál apostol a fenti mondatában róluk beszélt, ők az „elveszettek”, akik nem értették meg a világosan hirdetett evangéliumot, például az előttünk járó szentek által.
A keleti egyházunk zsolozsmája, énekei mind abban segítenek, ha végezzük és imádkozzuk azokat, hogy a szentek cselekedetei, eredetiségeik testközelben maradjanak, hogy cselekedeteinket ösztönözzék óráról órára Krisztus jelenléte felé és az imádságra, hogy ezzel is segítsenek bennünket az evangélium világosságának megértésében.

Megjelent a Görögkatolikus Szemle című újságban, (XXXIV. Évfolyam 6. szám. 2023. június)