Pünkösd vasárnap-5/12.

PÜNKÖSD VASÁRNAP – A SZENTLÉLEK ELJÖVETELE
EUTIK FSZVT.

ApCsel 2,1-11

Azon időben mikor elérkezett a pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, egyazon helyen, és hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz, és leereszkedtek mindegyikükre. Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel s különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek adta nekik, hogy szóljanak. Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből való istenfélő zsidók tartózkodtak Jeruzsálemben. A zaj hallatára tömeg verődött össze és teljesen elképedtek, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket. Mindnyájan álmélkodtak és csodálkoztak, s mondták: »Íme, ezek, akik beszélnek, ugye mindnyájan galileaiak; hogyan hallottuk hát mégis mi, mindegyikünk a saját nyelvünket, amelyben születtünk? Mi, pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és a Cirene körüli Líbia részeinek lakói, a Rómából való jövevények, zsidók is, prozeliták is, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik az Isten nagy tetteit

Jn 7,37-52; 8,12

Az ünnep utolsó, nagy napján megállt Jézus, és fennhangon hirdette: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz bennem, amint az Írás mondja, annak belsejéből élő víz folyói fakadnak.” Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők kapnak majd. A Szentlélek ugyanis még nem jött el, mert még nem dicsőült meg Jézus. A tömegből tehát sokan e beszédet hallva így szóltak: „Valóban ez a Próféta!” Mások így szóltak: „Ő a Krisztus!” Ismét mások így: „Vajon Galileából jön-e a Krisztus? Nem azt mondja-e az Írás, hogy Dávid családjából és Betlehem faluból jön a Krisztus, ahonnan Dávid származott?” Szakadás támadt tehát miatta a nép közt. Egyesek pedig közülük el akarták őt fogni, de senki sem vetett rá kezet. A szolgák is visszatértek tehát a főpapokhoz és a farizeusokhoz, akik ezt kérdezték tőlük: „Miért nem hoztátok el őt?” A szolgák így feleltek: „Még soha sem beszélt úgy ember, ahogy ez az ember.” Erre a farizeusok így válaszoltak nekik: „Csak nem vezetett titeket is félre? Vajon a főemberek vagy a farizeusok közül hitt-e benne valaki? Ám ez a tömeg, amelyik nem ismeri a törvényt, átkozott.” Nikodémus, aki éjjel ment hozzá, és aki közülük való volt, azt mondta nekik: „Elítél-e a törvényünk valakit is anélkül, hogy először meghallgatták és meggyőződtek volna róla, hogy mit tett?” Így válaszoltak neki: „Csak nem vagy te is galileai? Nézz utána, és lásd, hogy Galileából nem támad próféta!” Jézus tehát ismét szólt hozzájuk, és ezt mondta: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”

Szent Eutiches felszentelt vértanú

Életéről annyit tudunk, hogy az apostolok munkatársa volt és Melitiné püspöke. Kínzások után a vízbe fullasztották az I. században.

Evangélium-magyarázat Pünkösd

Keleti egyházunk pünkösd vasárnapján a János evangélium 7. fejezetéből olvastat fel, amely a következő sorokkal kezdődik.

„Az ünnep utolsó, nagy napján megállt Jézus, és fennhangon hirdette: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz bennem, amint az Írás mondja, annak belsejéből élő víz folyói fakadnak.” Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők kapnak majd. „ (Jn 7,37-39).

Mai evangélium-magyarázat vezérfonalát számomra az adja, hogy vannak azok, valakik, akik megkapják a Szentlelket, mert Jézusban hisznek.

Jézus ezen szavai (Jn 7.39) sok kérdést megfogalmazhatnak bennünk, ami bizonyára sokakat foglalkoztat és foglalkoztatott már, mégpedig hogy nem mindenki kaphatja meg a Szentlelket, hogy a Jézusban való hit nélkül nem kapható meg a Szentlélek, hogy a hit elvesztése után nem kaphatjuk vissza ill. nem lakhat bennünk a Szentlélek.

A Szentlelket megkapni és megtartani – nem feltétlenül ugyanazon „isteni szabályok” alapján történhet. Pünkösd napján kapták meg a tanítványok a Lelket. Különösen érdekel bennünket is ezen az ünnepen, hogy mi is kapunk-e Belőle? Húsvét után ötven napig nem énekeljük a Szentlelket segítségül hívó, „Mennyei Király” kezdetű énekünket, és amikor újra énekeljük, szeretnénk tudni, lelkünkben érezni, hogy kaptunk-e Belőle.

Hogyan is tapasztalhatom meg életemben a Szentlelket vagy annak bennem való működését? Hiszen hitünk tanítása szerint nemcsak az apostolokra, hanem most is, ebben az évben is megtörténik annak kiáradása.

Athoszi Szent Porfíriosz egyik tanításában a kísértésekről beszél. „Az ördög eljön majd, hogy »gondolatok« által kísértsen, s az orrotoknál fogva vezessen, hogy irányt tévesszetek. De ti ne engedjetek neki, és szóba se álljatok vele, se vitát ne kezdjetek! Így az ördög majd rátok ún, és eltávozik.”

Elgondolkodtunk-e már azon, hogy lehetséges-e a Szentlélek adománya nélkül addig kibírni a gondolatok általi kísértést, míg az ördög ránk ún és eltávozik? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy a legkülönbözőbb ördögi csapdákban való elbukások után lehetséges-e a Szentlélek adományai nélkül felállni és újra addig eljutni, míg az a csaló és hazug, ahogy az Atyák nevezik, ránk ún és eltávozik?

Lehetséges-e a Szentlélek bennünk való működése nélkül a bűnbánat méltó gyümölcseit teremni (vö: Mt 3.8)?

A Szentlélek egyik legnagyobb és leggyümölcsözőbb adománya a bűnbánat, ami által állandóan emlékeztet bűneikre, hűtlenségünkre, kishitűségeinkre, és ezáltal a Szentlélek közelébe segít és inkább hosszabb, mint rövidebb idő és próbatétel után a Szentlélek bennünk való lakását lehetővé teszi. Ahogy a szent életű Atyák is tanítják: a Szentlélek által vezetett bűnbánat tisztítja meg az imánkat, és csak ezután a megtisztulás után lehetséges az Isten jelenlétében élni, az Ő jelenlétét érezni és nem elveszíteni. Csak a Szentlélek adományai által lehetséges a megtört szívűek számára a világ világosságává válni. Egyes szentek használják az „isteni megsegítés fogalmát”, ami a Szentlélek adományai nélkül nem képzelhető el. Ez az isteni megsegítés a Jézusban nem hívőket is képes a Szentlélek közelébe hozni és annak a hatását pl. a bűnbánat által a lelkükbe befogadni.

De ugyanezen isteni megsegítésre volt szükségük azon halászoknak is, akiket a Szentlélek bölcsekké tett és őáltaluk Krisztus Urunk hálójába ejtette az egész földet, ahogy azt a pünkösdi tropárunk is értésünkre adja.

„Áldott vagy te, Krisztus Istenünk, ki a halászokat bölcsekké tetted, leküldvén nekik a Szentlelket, s őáltaluk hálódba ejtetted az egész földet, ’ emberszerető Urunk, dicsőség néked”. (Tropár, 8. hang.)

Megjelent a Görögkatolikus Szemle című újságban, (XXXIV. Évfolyam 5. szám. 2023. május)

Változás!

2023.05.04-én a soproni Nagyboldogasszony bencés templomban a Szent Liturgia 18 órakor elmarad!

Elek Antal atya