„Mindenféleképpen tiszteld az élő emberek arcát, s így egyszersmind tiszteled, ahogy kell, az Úr arcát. Hiszen az Úr Jézus Krisztus arca – emberi arc. Aki nem tiszteli az emberi arcot, nem tiszteli Isten arcát sem.”
Részlet Kronstadti Szent János: Életem Krisztusban, 63-64.o.
116. Zsoltár
“1(Alleluja!) Szeretet tölt el, mert az Úr meghallotta könyörgő kiáltásomat. 2Felém fordította fülét azon a napon, amelyen segítségül hívtam. 3Körülvettek a halál kötelékei s az alvilág csapdái; elmerültem a nyomorban és a félelemben. 4Akkor segítségül hívtam az Úr nevét: „Ó Uram, mentsd meg életemet!” 5Jó az Úr és igazságos, a mi Istenünk csupa irgalom. 6Az Úr megőrzi a kicsinyeket. Nyomorult voltam és szabadulást hozott. 7Lelkem, nyugodj meg újra, mert az Úr jót tett veled. 8Megmentette lelkemet a haláltól, szemem a könnyektől, lábam a botlástól. 9[És újra az Úr színe előtt járhatok az élők földjén.] 10Telve voltam bizalommal akkor is, amikor így szóltam: „Mély megaláztatásban lett részem.” 11Kétségbeesésemben ezt mondtam: „Az emberek gonoszak mind.” 12Mivel viszonozzam az Úrnak, ami jót tett velem? 13Veszem az üdvösség kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét. 14[Amit az Úrnak ígértem, feláldozom, egész népének színe előtt.] 15Az Úr szemében drága dolog az igazak halála. 16Uram, a te szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálódnak fia. Te oldottad meg bilincseimet, 17dicsőítő áldozatot mutatok be neked. Segítségül hívom az Úr nevét. 18Amit az Úrnak ígértem, feláldozom egész népének színe előtt. 19Az Úr házának udvarában, a te szívedben, Jeruzsálem!”
31. Zsoltár
“1(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) 2Hozzád menekülök, Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak! Igazságodban szabadíts és ments meg engem, 3hallgass meg és siess hozzám! Légy megmentő sziklám, erős, szabadító váram! 4Valóban te vagy a sziklám és váram, nevedért vezess és irányíts engem! 5Kimentesz a hálóból, amit elém vetnek, te vagy szabadulásom. 6Kezedbe ajánlom lelkemet, te megváltasz, Uram. Te, hűség Istene, 7te gyűlölöd a silány bálványok tisztelőit, én azonban az Úrban bízom. 8Ujjonghatok és örülhetek jóságodon, mert kegyesen tekintettél nyomorúságomra, és segítettél kínjaimban. 9Nem szolgáltattál ki ellenségem hatalmának, lábamat tágas helyre állítottad. 10Könyörülj rajtam, Uram, tele vagyok félelemmel, tekintetem komor a gondtól, testem, lelkem összetörve. 11Gondokban múlik életem, éveim sóhajokkal vannak tele. Erőm megtört a nyomorúságban, csontjaim mind megroppantak. 12Gúny tárgya lettem ellenségeimnek, szomszédaimnak szégyenük, barátaimnak félelmük. Akik az utcán látnak, kitérnek előlem. 13A szívek elfeledkeznek rólam, mintha halott volnék. Olyan lettem, mint összetört edény. 14Hallottam a tömeg suttogását, körülöttem csupa borzadály, csoportokba verődtek, és meg akartak ölni. 15De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem! 16Az időm a te kezedben van, ragadj ki ellenségeim és üldözőim hatalmából! 17Derítsd szolgádra arcodat, ments meg irgalmasságodban! 18Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak, hiszen téged hívlak! A gonoszok valljanak szégyent, némuljanak el és szálljanak sírba! 19Némuljanak el a hazug ajkak, amelyek az igaz ellen szólnak, rátarti gőggel és megvetéssel! 20Mily nagy a te jóságod, Uram, amit azoknak tartogatsz, akik félnek téged! Ki is nyilvánítod az emberek szeme láttára, azokon, akik hozzád menekülnek. 21Tekinteted pajzsával befödöd őket az emberek támadása elől. Sátradban megvéded őket a nyelvek rágalma elől. 22Áldott legyen az Úr (az erős városban)! Csodálatosan megmutatta nekem irgalmát. 23Ijedtemben így beszéltem: „Elutasítottál szemed elől.” De te meghallottad könyörgő szavam, amikor hozzád kiáltottam. 24Szeressétek az Urat mind, ti övéi! Akik hűek hozzá, azokat az Úr oltalmazza, de bőven megfizet azoknak, akik elbizakodva cselekszenek. 25Legyetek erősek és bátor lelkűek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!“
Bibliai gondolatok – Június 17.
Apostoli szakasz (Róm 11,13-24):
„13Nektek, pogányoknak meg azt mondom: Mint a pogányok apostola, nagyra tartom szolgálatomat, 14hátha vetélkedésre sarkallom véreimet, és néhányukat elvezetem az üdvösségre. 15Mert, ha már elvetésük megbékélése a világnak, mi más lesz fölvételük, ha nem élet a halálból? 16Ha szent a búza zsengéje, szent lesz a kenyér is, s ha szent a gyökér, szentek az ágak is. 17Ha letört is némely ág, s te vad olajfa létedre beoltattál, és részese lettél az olajfa gyökerének és nedvének, ne kérkedj az ágak rovására. 18Ha mégis kérkednél, tudd meg: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. 19Mondhatnád ugyan: Letörtek az ágak, hogy én oltódjam a helyükbe. 20Ez igaz. A hitetlenség miatt törtek le, te meg a hit által állsz. Ne légy hát fennhéjázó, hanem félj! 21Ha Isten nem kegyelmezett a természetes ágaknak, neked sem kegyelmez. 22Értsd meg tehát Isten jóságát és szigorát: szigorát a vétkesekkel szemben, irántad meg Isten jóságát, feltéve, hogy megmaradsz a jóban, különben téged is lenyesnek. 23S ők is beoltatnak, ha nem maradnak meg hitetlenségükben, mert Istennek van hatalma, hogy újra beoltsa őket. 24Ha téged ugyanis levágtak a természetes vad olajfáról, s a természet rendjén felülemelkedve beoltottak a nemes olajfába, mennyivel inkább beoltják majd azokat saját olajfájukba, akik természet szerint is oda valók.
Evangéliumi szakasz (Mt 11,27-30):
Mondta az Úr tanítványainak: „Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, és akik terhet hordoztok, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.”
Szent Mánuel és vértanútársai
“Szent Mánuel, Szábel és Izmael mindhárman édestestvérek, voltak, Perzsiában születtek. Atyjuk pogány, anyjuk keresztény volt, és kezdettől fogva a keresztény hitben nevelte őket. Amikor elérték az érett kort, mindnyájukat besorozták a hadseregbe. Bár külsőleg a perzsa király katonai voltak, bennsőleg a mennyei Királynak szolgáltak jótetteikkel. Egy alkalommal királyuk a hitehagyott Julián császárhoz küldte őket követségbe, hogy a békéről tárgyaljanak vele. Julián először tisztelettel fogadta őket, de amikor megtudta, hogy keresztények, a szokások ellenére átadta őket a hóhérnak kínzásra. Kalapáccsal ütögették, éles vasakkal szaggatták, a fához szegezték őket, végül 362-ben mindnyájukat lefejezték. Amikor a pogányok el akarták égetni testüket, egy földrengés következtében testüket elnyelte a föld, de a keresztények imádságára 2 nap múlva újra a felszínre kerültek, és illően temették el őket.”
Forrás:https://hd.gorogkatolikus.hu/napi-evangelium/j%C3%BAnius-17
“25 1(Dávid zsoltára.) Hozzád emelem lelkemet, Uram, 2Istenem, benned bizakodom. Ne hagyd, hogy szégyenben maradjak, ellenségeim ne diadalmaskodjanak rajtam. 3Hiszen akik benned bizakodnak, azok szégyent soha nem vallanak. Azok szégyenülnek meg, akik a hűséget könnyen megszegik. 4Uram, mutasd meg nekem útjaidat, taníts meg ösvényeidre! 5Vezess igazságod szerint és taníts engem, hiszen te vagy az én Istenem és gyámolom, minden időben benned bizakodom! 6Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról, és kegyelmedről, mely kezdet óta vezet! 7Ne idézd fel többé ifjúságom bűneit és tévedéseit, jóságodban, Uram, gondolj rám irgalommal! 8Megbocsát az Úr és hűséges, megmutatja az utat a bűnösnek. 9Az engedelmeseket igazságban vezeti, az alázatosokat megtanítja ösvényeire. 10Az Úr minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és törvényét. 11Nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert súlyos! 12Ki az az ember, aki féli az Urat? Annak megmutatja, mely utat válassza. 13Lelke biztonságban élhet, gyermekei birtokolják a földet. 14Az Úr titka azoké, akik félik őt, nekik nyilvánítja ki szövetségét. 15Szemem azért mindig az Úrra néz, ő megszabadítja lábam a huroktól. 16Tekints rám és könyörülj meg rajtam, mert elhagyatott vagyok és szegény! 17Adj enyhületet szívem gyötrelmének és szabadíts ki bajaimból! 18Lásd meg szorultságomat és ínségemet, s bocsásd meg minden bűnömet! 19Nézd, mekkora elleneim száma, és mily ádáz a düh, amellyel gyűlölnek! 20Óvd meg a lelkem és ments meg, ne hagyd, hogy szégyent valljak, hozzád menekülök! 21Ártatlanság és tiszta szándék legyen a kísérőm! Uram, tebenned remélek. 22Szabadítsd ki, Uram, Izraelt minden szorongattatásából!”