A végidők
„Mindaz, ami a világ végezetéig történni fog, nem egyéb, mint kiteljesedése és kibontakozása annak, ami akkor történt, amikor a megfeszített Úr megvert testét a Lélek ereje feltámasztotta, hogy általa áramoljon ugyanaz a Lélek az egész emberiségbe. A keresztények tudják, hogy akármilyen sokáig maradjon is fenn e világ, nem kell új megváltásra várni, mert már a végidőket éljük. Nemcsak minket, az Egyházat, hanem az egész kozmoszt, a történelem teljességét szüntelenül a megdicsőült Krisztus uralja és kormányozza. Ez az életerő mozgatja a teremtett világot, amely „együtt sóhajtozik és vajúdik mindaddig”, míg el nem jut a Megválts teljességébe.
Az élő jelenlét
„Veletek vagyok mindennap, a világ végéig!” Krisztus igérete életünk megtartó titka és reményünk forrása. A Feltámadás napja, a vasárnap nem csupán emlékezés egy múltbeli eseményre: a feltámadt Úr élő jelenlétének megünneplése az, aki eljön a saját népe közé.”
Részlet Gondolatok az életről, II. János Pál, 34-35.o.