„Hogy is maradhatnánk életben?”

Bibliai gondolatok

Ezekiel könyve 33.fejezet

„33 1Az Úr szózatot intézett hozzám: 2Emberfia, szólj néped fiaihoz és mondd meg nekik: Ha valamely országra kardot szabadítok, és ennek az országnak a lakói kiválasztanak maguk közül egy férfit és megteszik őrnek, 3ez mihelyt meglátja, hogy kard közelít az országra, rögvest megfújja a kürtöt, és így riasztja a népet. 4Ha valaki már most hallja a trombita hangját, de mégsem vigyáz magára, úgyhogy a kard odaérve elragadja, akkor a vére a saját fejére száll. 5Mert hallotta a kürt hangját, mégsem vigyázott, azért vére őrá magára száll. Aki azonban hallgat a figyelmeztetésre, megmenti a lelkét. 6De ha az őr, látva, hogy közeleg a kard, nem fújja meg trombitáját, és nem riasztja a népet, s a kard odaérve elragad egyet közülük, akkor bár saját bűne folytán ragadta el, vérét mégis az őrtől kérem számon. 7Emberfia, őrnek állítottalak Izrael háza mellé, hogy halld számból szavaimat és közvetítsd intelmeimet. 8Ha azt mondom az istentelennek: Istentelen, meg kell halnod, és te nem teszel semmit, hogy az istentelent visszatérítsd útjáról, az istentelen vétke miatt hal ugyan meg, de vérét tőled kérem számon. 9Ha ellenben meginted az istentelent, hogy hagyjon fel életmódjával és térjen meg, de nem tér le útjáról, meghal ugyan gonoszsága miatt, de te megmented életedet.

10Te meg emberfia, mondd meg Izrael házának: Azt mondogatjátok: „Gonoszságaink és bűneink ránk nehezednek, elveszünk miattuk. Hogy is maradhatnánk életben?11Mondd meg nekik: „Amint igaz, hogy élek – mondja az Úr, az Isten –, nem lelem kedvemet az istentelen halálában. Inkább annak örülök, ha az istentelen letér útjáról és él. Térjetek meg, térjetek le gonosz utatokról! Miért akartok meghalni, Izrael háza?” 12Te meg, emberfia, mondd meg néped fiainak: az igazat igaz volta nem menti meg, ha egy napon félrelép, és az istentelent, ha egy napon megtér, nem tartja béklyóban istentelensége, ahogy az igaz sem marad életben, ha egy napon mégis vétkezik. 13Ha azt mondom az igaznak: „Biztosan életben maradsz”, de ő igaz voltában bizakodva gonoszságot visz végbe, nos, akkor nem emlékezem többé igaz voltára, hanem meg kell halnia gonoszsága miatt, amit elkövetett. 14És ha azt mondom az istentelennek: „Biztos, hogy meghalsz”, de ő mégis elhagyja bűnét, és a törvény és az igazság szerint jár el, 15visszaadja a zálogot, visszaadja, amit erőszakkal elvett, s az életet adó parancsok útján jár, semmi igazságtalant nem tesz, biztos, hogy életben marad és nem hal meg. 16Elkövetett bűnei közül egyet sem rovok fel neki. A törvényhez és az igazsághoz szabta tetteit, azért hát élni fog. 17Néped fiai ezt mondogatják: „Nem igazak az Úrnak útjai”, jóllehet az ő útjaik nem igazak. 18Mert ha az igaz eltávolodik az igazságtól és gonosz tetteket visz végbe, akkor belepusztul. 19Ám ha a gonosz elhagyja gonoszságát és a törvény meg az igazság szerint jár el, emiatt életben marad. 20És még azt mondjátok: „Az Úr bánásmódja nem méltányos”, noha mindenki fölött a maga útjai szerint ítélkezem, Izrael háza.

21Elhurcoltatásunktól számítva a 12. esztendőben, a tizedik hónapban, a hónap ötödik napján menekült érkezett hozzám Jeruzsálemből, és azt mondta: „Elfoglalták a várost.” 22A menekült megérkezése előtti este fölöttem volt az Úr keze, és megnyitotta számat, mielőtt a menekült reggel megérkezett volna. Megnyílt a szám és nem voltam többé néma.

23Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: 24Emberfia, akik e romok között Izrael országában laknak, így beszélnek: „Ábrahám csak egymaga volt, s birtokul kapta az országot. Mi meg sokan vagyunk, akik örökségül kaptuk az országot.” 25Azért hát így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Vérrel együtt esztek és bálványaitokra emelitek tekintetetek, vért ontotok, mégis birtokba akarjátok venni az országot? 26Kardotokban bíztok, iszonyatos dolgokat műveltek, mindegyiketek megbecsteleníti embertársa feleségét, s birtokba akarjátok venni az országot? 27Mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Amint igaz, hogy élek: akik a romok között laknak, kard élén vesznek el, akik a nyílt mezőn vannak, azokat vadállatok falják fel, akik meg az erődökben vagy a barlangokban tanyáznak, pestisben pusztulnak el. 28Az országot sivataggá és pusztasággá teszem, véget vetek büszke pompájának, csupaszon meredeznek Izrael hegyei, senki sem megy fel rájuk. 29Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha sivataggá és pusztasággá teszem az országot, azok miatt az iszonyatos dolgok miatt, amiket műveltek.

30Nézd, emberfia, néped fiai rólad beszélnek a falakon és a házak kapujában, és az egyik így szól a másikhoz: „Gyertek, hallgassuk meg a szót, amit az Úr sugall!” 31S el is mennek seregestül, népem köréd telepszik, hallgatják szavaidat, de nem igazodnak hozzájuk, mert hazugságra jár a szájuk és haszonleső a szívük. 32Lásd, olyan vagy közöttük, mint aki a szerelemről énekel, szép hangja van, mesterien kezeli a hárfát: meghallgatják szavaidat, de nem igazodnak hozzájuk. 33De ha beteljesedik – és lám, beteljesedik –, akkor majd rádöbbennek, hogy próféta volt köztük.”

„Hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan”

Szent Pál apostol gondolatai a bibliában

(2Tim 3-4. fejezet)
Az igehirdetés nehézségei.

“3 1Tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők következnek. 2Az emberek önzők, kapzsik, elbizakodottak, kevélyek, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, istentelenek, 3szeretetlenek, összeférhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek, 4árulók, vakmerők és felfuvalkodottak lesznek. Inkább az élvezetet keresik, mint az Istent; 5a jámborságnak a látszatát még megtartják, de a lényeget megtagadják. Kerüld az ilyen embereket. 6Mert közülük valók azok, akik betolakodnak a házakba, és megnyernek maguknak olyan nőket, akiket bűnök terhelnek s mindenféle vágyak hajtanak, 7akik mindig csak tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem jutnak. 8Mint ahogy Jannesz és Jambresz ellenszegültek Mózesnek, úgy ezek is szembeszállnak az igazsággal – romlott agyú, ingadozó hitű emberek. 9De sokra nem viszik, mert ostobaságuk mindenki előtt nyilvánvalóvá válik, mint ahogy azoké is nyilvánvalóvá vált.

Kitartás az apostoli munkában.

10Te követtél a tanításban, életmódom és életcélom tekintetében, a hitben, a kitartásban, a szeretben, a türelemben, 11az üldöztetésekben és a szenvedésekben, amelyek Antióchiában, Ikóniumban és Lisztrában értek. Mi minden üldöztetést magamra vállaltam! De az Úr mindig kimentett. 12S az üldözésből mindenkinek kijut, aki buzgón akar élni Krisztus Jézusban. 13A gonoszok és csalók viszont egyre mélyebbre süllyednek: tévúton járnak és tévútra vezetnek. 14Te azonban tarts ki amellett, amit tanultál, s amiről meggyőződtél, hiszen tudod, kitől tanultad. 15Gyerekkorod óta ismered a Szentírást: ez megadja neked az útmutatást ahhoz, hogy a Krisztus Jézusba vetett hitben eljuss az üdvösségre. 16Minden Írás, amit az Isten sugalmazott, jól használható a tanításra, az érvelésre, a feddésre, s az igaz életre való nevelésre, 17hogy az Isten embere tökéletes legyen és minden jóra kész legyen.

4 1Kérve kérlek az Istenre és Krisztus Jézusra, aki ítélkezni fog élők és holtak fölött, az Ő eljövetelére és országára: 2hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel. 3Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. 4Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják. 5Te azonban maradj mindenben meggondolt, viseld el a bajokat, teljesítsd az evangélium hirdetőjének feladatát, töltsd be szolgálatodat. 6Az én véremet ugyanis nemsokára kiontják áldozatul, eltávozásom ideje közel van. 7A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. 8Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét.

Személyes közlemények.

9Siess, gyere mielőbb! 10Démász ugyanis elhagyott a világ kedvéért, és Tesszalonikába ment, Kreszcensz meg Galáciába, Titusz meg Dalmáciába. 11Csak Lukács van mellettem. Márkot is vedd magad mellé, és hozd el, jó szolgálatot tenne nekem. 12Tichikuszt elküldtem Efezusba. 13Köpenyemet Troászban hagytam, Karpusznál, ha jössz, hozd magaddal. A könyveket is, főleg a pergamentekercseket. 14Alexander, a bronzműves sokat ártott nekem. Az Úr megfizet majd neki tettei szerint. 15Te is óvakodj tőle, nagyon ellene szegül tanításunknak. 16Első védekezésem alkalmával senki sem állt pártomra, mindenki cserbenhagyott. Ne számítson nekik bűnül! 17Ám az Úr mellém állt, és erőt öntött belém, hogy befejezzem az evangélium hirdetését, s tudomást szerezzen róla minden pogány. Így megmenekültem az oroszlán torkából. 18Az Úr ezután is megszabadít minden gonosz cselvetéstől és átment mennyei országába. Dicsőség neki mindörökké! Ámen. 19Köszöntsd Priszkát és Aquilát meg Oneziforusz családját. 20Erasztusz Korintusban maradt, Trofimuszt betegen hagytam Milétuszban. 21Siess, hogy a tél beállta előtt ideérj! Köszöntenek Eubulusz, Pudensz, Linusz, Klaudia és a testvérek mind. 22Az Úr legyen a lelkeddel! Kegyelem veletek!”

„Kevesen vannak, akik megtalálják.”

Bibliai gondolatok

Máté evangéliuma, 7. fejezet

Az ítélkezés.

„7 1Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! 2Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd nektek is visszamérni. 3Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre? 4Hogy mondhatod embertársadnak, hogy hadd vegyem ki a szemedből a szálkát, amikor a magad szemében gerenda van? 5Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, s akkor hozzáláthatsz ahhoz, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből!

A szent dolgok.

6Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak és gyöngyeiteket se szórjátok a sertések elé, különben még eltapossák lábukkal, és megfordulva széttépnek benneteket!

Az állhatatos ima.

7Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek! 8Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak. 9Melyiketek ad fiának követ, amikor az kenyeret kér tőle? 10Vagy ha halat kér, ki ad neki kígyót? 11Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, akkor mennyivel inkább ad jót mennyei Atyátok azoknak, akik kérik.

Az aranyszabály.

12Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez a törvény és a próféták.

A szűk kapu.

13A szűk kapun menjetek be! Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz – sokan bemennek rajta. 14Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet – kevesen vannak, akik megtalálják.

A hamis próféták.

15Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. 16Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e tövisek közül szőlőt vagy bogáncsról fügét? 17Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. 18Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. 19Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. 20Tehát gyümölcseikről ismeritek fel őket. 21Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: – Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: 22Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? – 23Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!

Hasonlat a sziklára épített házról.

24Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. 25Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. 26Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. 27Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált.”

A beszéd hatása.

28Ezzel Jézus befejezte ezeket a beszédeket. A nép ámult tanításán, 29mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók.”

„Elküldte szavát, hogy meggyógyítsa őket”

Bibliai gondolatok

ISTEN KIMENT MINDEN VESZÉLYBŐL

107. zsoltár:

„1(Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, mert jó: irgalma örökké megmarad. 2Így beszéljenek, akiket megváltott az Úr, akiket kiszabadított az ellenség kezéből. 3Akiket összegyűjtött az országokból, napkeletről és napnyugatról, északról és délről. 4Kietlen földön bolyongtak a pusztán, nem találtak utat lakható hely felé. 5Éhség és szomjúság gyötörte őket, életüket pusztulás fenyegette. 6Szorultságukban az Úrhoz kiáltottak, és ő megmentette őket minden félelmüktől. 7Egyenes úton vezette őket, hogy lakható helyre jussanak. 8Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett! 9Mert az éhezőket jóllakatta, s a nyomorgókat ellátta javakkal. 10A sötétben és a halál árnyékában ültek, megbilincselve, nyomorban és vasban. 11Mert ellenszegültek az Isten szavának, és megvetették a Fölséges törvényét. 12Ezért szívüket bánattal puhította, megtántorodtak s nem jött senki, hogy támogassa őket. 13Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől. 14Kivezette őket a sötétségből s a halál árnyékából és széttörte bilincsüket. 15Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett! 16Mert bezúzta az érckapukat, és a vaszárakat kettétörte. 17Bűneik miatt erőtlenek voltak, mulasztásaikért bűnhődniük kellett. 18Megundorodtak minden ételtől, közel jutottak a halál kapujához. 19Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől. 20Elküldte szavát, hogy meggyógyítsa őket, életüket kimentette a veremből. 21Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett! 22Mutassanak be neki hálaáldozatot és boldogan hirdessék tetteit. 23Akik hajóikon bejárják a tengert, és kereskednek a nagy vizeken: 24ők is látták az Úr tetteit, a mélyben szemlélték csodáit. 25Szavával vihart támasztott, magasba emelte a hullámokat. 26Ezek az égig tornyosultak, aztán lebuktak a mélybe, őket pedig a kín emésztette. 27Mint a részegek inogtak ide-oda és minden bölcsességüknek vége volt. 28Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől. 29A vihart szellővé szelídítette, s a tenger hullámai elcsitultak. 30Örültek, hogy nagy csendesség lett, s elvezette őket az áhított kikötőbe. 31Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett! 32Adjanak hálát neki a nép gyülekezetében! A vének tanácsában dicsőítsék! 33Folyókat pusztává változtatott, és vízforrásokat szomjas földdé. 34Termékeny földet szikes mezővé, lakóinak gonoszsága miatt. 35Aztán a pusztát ismét tóvá változtatta, a kiszáradt földet vizek forrásává. 36Az éhezőket odatelepítette, hogy otthont teremtsenek rajta. 37Művelték a földet, szőlőt ültettek, és gazdagon arattak. 38Megáldotta őket, számuk hatalmas lett, s nyájaikat is megszaporította. 39Azután újra megfogyatkoztak, baj és szükség emésztette őket. 40Ám, aki a fejedelmeket is megvetéssel sújtja, s úttalan pusztán hagyja bolyongani: 41az fölemelte a szegényt a nyomorból, és megsokasította nemzetségüket, miként a nyájakat. 42Az igazak látják ezt és örülnek, s minden gonosz száj elnémul. 43Ki a bölcs? Jegyezze ezt meg! Értse meg, milyen az Úr kegyelme!”

Tiszteld az Úr arcát!

„Mindenféleképpen tiszteld az élő emberek arcát, s így egyszersmind tiszteled, ahogy kell, az Úr arcát. Hiszen az Úr Jézus Krisztus arca – emberi arc. Aki nem tiszteli az emberi arcot, nem tiszteli Isten arcát sem.”

Részlet Kronstadti Szent János: Életem Krisztusban, 63-64.o.

“Veszem az üdvösség kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét.”

116. Zsoltár

1(Alleluja!) Szeretet tölt el, mert az Úr meghallotta könyörgő kiáltásomat. 2Felém fordította fülét azon a napon, amelyen segítségül hívtam. 3Körülvettek a halál kötelékei s az alvilág csapdái; elmerültem a nyomorban és a félelemben. 4Akkor segítségül hívtam az Úr nevét: „Ó Uram, mentsd meg életemet!” 5Jó az Úr és igazságos, a mi Istenünk csupa irgalom. 6Az Úr megőrzi a kicsinyeket. Nyomorult voltam és szabadulást hozott. 7Lelkem, nyugodj meg újra, mert az Úr jót tett veled. 8Megmentette lelkemet a haláltól, szemem a könnyektől, lábam a botlástól. 9[És újra az Úr színe előtt járhatok az élők földjén.] 10Telve voltam bizalommal akkor is, amikor így szóltam: „Mély megaláztatásban lett részem.” 11Kétségbeesésemben ezt mondtam: „Az emberek gonoszak mind.” 12Mivel viszonozzam az Úrnak, ami jót tett velem? 13Veszem az üdvösség kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét. 14[Amit az Úrnak ígértem, feláldozom, egész népének színe előtt.] 15Az Úr szemében drága dolog az igazak halála. 16Uram, a te szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálódnak fia. Te oldottad meg bilincseimet, 17dicsőítő áldozatot mutatok be neked. Segítségül hívom az Úr nevét. 18Amit az Úrnak ígértem, feláldozom egész népének színe előtt. 19Az Úr házának udvarában, a te szívedben, Jeruzsálem!”

31. Zsoltár

1(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) 2Hozzád menekülök, Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak! Igazságodban szabadíts és ments meg engem, 3hallgass meg és siess hozzám! Légy megmentő sziklám, erős, szabadító váram! 4Valóban te vagy a sziklám és váram, nevedért vezess és irányíts engem! 5Kimentesz a hálóból, amit elém vetnek, te vagy szabadulásom. 6Kezedbe ajánlom lelkemet, te megváltasz, Uram. Te, hűség Istene, 7te gyűlölöd a silány bálványok tisztelőit, én azonban az Úrban bízom. 8Ujjonghatok és örülhetek jóságodon, mert kegyesen tekintettél nyomorúságomra, és segítettél kínjaimban. 9Nem szolgáltattál ki ellenségem hatalmának, lábamat tágas helyre állítottad. 10Könyörülj rajtam, Uram, tele vagyok félelemmel, tekintetem komor a gondtól, testem, lelkem összetörve. 11Gondokban múlik életem, éveim sóhajokkal vannak tele. Erőm megtört a nyomorúságban, csontjaim mind megroppantak. 12Gúny tárgya lettem ellenségeimnek, szomszédaimnak szégyenük, barátaimnak félelmük. Akik az utcán látnak, kitérnek előlem. 13A szívek elfeledkeznek rólam, mintha halott volnék. Olyan lettem, mint összetört edény. 14Hallottam a tömeg suttogását, körülöttem csupa borzadály, csoportokba verődtek, és meg akartak ölni. 15De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem! 16Az időm a te kezedben van, ragadj ki ellenségeim és üldözőim hatalmából! 17Derítsd szolgádra arcodat, ments meg irgalmasságodban! 18Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak, hiszen téged hívlak! A gonoszok valljanak szégyent, némuljanak el és szálljanak sírba! 19Némuljanak el a hazug ajkak, amelyek az igaz ellen szólnak, rátarti gőggel és megvetéssel! 20Mily nagy a te jóságod, Uram, amit azoknak tartogatsz, akik félnek téged! Ki is nyilvánítod az emberek szeme láttára, azokon, akik hozzád menekülnek. 21Tekinteted pajzsával befödöd őket az emberek támadása elől. Sátradban megvéded őket a nyelvek rágalma elől. 22Áldott legyen az Úr (az erős városban)! Csodálatosan megmutatta nekem irgalmát. 23Ijedtemben így beszéltem: „Elutasítottál szemed elől.” De te meghallottad könyörgő szavam, amikor hozzád kiáltottam. 24Szeressétek az Urat mind, ti övéi! Akik hűek hozzá, azokat az Úr oltalmazza, de bőven megfizet azoknak, akik elbizakodva cselekszenek. 25Legyetek erősek és bátor lelkűek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!

„Nyugalmat találtok lelketeknek”

Bibliai gondolatok – Június 17.

Apostoli szakasz (Róm 11,13-24):

„13Nektek, pogányoknak meg azt mondom: Mint a pogányok apostola, nagyra tartom szolgálatomat, 14hátha vetélkedésre sarkallom véreimet, és néhányukat elvezetem az üdvösségre. 15Mert, ha már elvetésük megbékélése a világnak, mi más lesz fölvételük, ha nem élet a halálból? 16Ha szent a búza zsengéje, szent lesz a kenyér is, s ha szent a gyökér, szentek az ágak is. 17Ha letört is némely ág, s te vad olajfa létedre beoltattál, és részese lettél az olajfa gyökerének és nedvének, ne kérkedj az ágak rovására. 18Ha mégis kérkednél, tudd meg: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. 19Mondhatnád ugyan: Letörtek az ágak, hogy én oltódjam a helyükbe. 20Ez igaz. A hitetlenség miatt törtek le, te meg a hit által állsz. Ne légy hát fennhéjázó, hanem félj! 21Ha Isten nem kegyelmezett a természetes ágaknak, neked sem kegyelmez. 22Értsd meg tehát Isten jóságát és szigorát: szigorát a vétkesekkel szemben, irántad meg Isten jóságát, feltéve, hogy megmaradsz a jóban, különben téged is lenyesnek. 23S ők is beoltatnak, ha nem maradnak meg hitetlenségükben, mert Istennek van hatalma, hogy újra beoltsa őket. 24Ha téged ugyanis levágtak a természetes vad olajfáról, s a természet rendjén felülemelkedve beoltottak a nemes olajfába, mennyivel inkább beoltják majd azokat saját olajfájukba, akik természet szerint is oda valók.

Evangéliumi szakasz (Mt 11,27-30):

Mondta az Úr tanítványainak: „Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, és akik terhet hordoztok, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.”

Szent Mánuel és vértanútársai

“Szent Mánuel, Szábel és Izmael mindhárman édestestvérek, voltak, Perzsiában születtek. Atyjuk pogány, anyjuk keresztény volt, és kezdettől fogva a keresztény hitben nevelte őket. Amikor elérték az érett kort, mindnyájukat besorozták a hadseregbe. Bár külsőleg a perzsa király katonai voltak, bennsőleg a mennyei Királynak szolgáltak jótetteikkel. Egy alkalommal királyuk a hitehagyott Julián császárhoz küldte őket követségbe, hogy a békéről tárgyaljanak vele. Julián először tisztelettel fogadta őket, de amikor megtudta, hogy keresztények, a szokások ellenére átadta őket a hóhérnak kínzásra. Kalapáccsal ütögették, éles vasakkal szaggatták, a fához szegezték őket, végül 362-ben mindnyájukat lefejezték. Amikor a pogányok el akarták égetni testüket, egy földrengés következtében testüket elnyelte a föld, de a keresztények imádságára 2 nap múlva újra a felszínre kerültek, és illően temették el őket.”

Forrás:https://hd.gorogkatolikus.hu/napi-evangelium/j%C3%BAnius-17