Szent Pál apostol gondolatai a bibliában

(2Tim 3-4. fejezet)

Az igehirdetés nehézségei.

“3 ¹Tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők következnek. ²Az emberek önzők, kapzsik, elbizakodottak, kevélyek, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, istentelenek, ³szeretetlenek, összeférhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek, ⁴árulók, vakmerők és felfuvalkodottak lesznek. Inkább az élvezetet keresik, mint az Istent; ⁵a jámborságnak a látszatát még megtartják, de a lényeget megtagadják. Kerüld az ilyen embereket. ⁶Mert közülük valók azok, akik betolakodnak a házakba, és megnyernek maguknak olyan nőket, akiket bűnök terhelnek s mindenféle vágyak hajtanak, ⁷akik mindig csak tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem jutnak. ⁸Mint ahogy Jannesz és Jambresz ellenszegültek Mózesnek, úgy ezek is szembeszállnak az igazsággal – romlott agyú, ingadozó hitű emberek. ⁹De sokra nem viszik, mert ostobaságuk mindenki előtt nyilvánvalóvá válik, mint ahogy azoké is nyilvánvalóvá vált.

Kitartás az apostoli munkában.

¹⁰Te követtél a tanításban, életmódom és életcélom tekintetében, a hitben, a kitartásban, a szeretben, a türelemben, ¹¹az üldöztetésekben és a szenvedésekben, amelyek Antióchiában, Ikóniumban és Lisztrában értek. Mi minden üldöztetést magamra vállaltam! De az Úr mindig kimentett. ¹²S az üldözésből mindenkinek kijut, aki buzgón akar élni Krisztus Jézusban. ¹³A gonoszok és csalók viszont egyre mélyebbre süllyednek: tévúton járnak és tévútra vezetnek. ¹⁴Te azonban tarts ki amellett, amit tanultál, s amiről meggyőződtél, hiszen tudod, kitől tanultad. ¹⁵Gyerekkorod óta ismered a Szentírást: ez megadja neked az útmutatást ahhoz, hogy a Krisztus Jézusba vetett hitben eljuss az üdvösségre. ¹⁶Minden Írás, amit az Isten sugalmazott, jól használható a tanításra, az érvelésre, a feddésre, s az igaz életre való nevelésre, ¹⁷hogy az Isten embere tökéletes legyen és minden jóra kész legyen.

4 ¹Kérve kérlek az Istenre és Krisztus Jézusra, aki ítélkezni fog élők és holtak fölött, az Ő eljövetelére és országára: ²hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel. ³Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. ⁴Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják. ⁵Te azonban maradj mindenben meggondolt, viseld el a bajokat, teljesítsd az evangélium hirdetőjének feladatát, töltsd be szolgálatodat. ⁶Az én véremet ugyanis nemsokára kiontják áldozatul, eltávozásom ideje közel van. ⁷A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. ⁸Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét.

Személyes közlemények.

⁹Siess, gyere mielőbb! ¹⁰Démász ugyanis elhagyott a világ kedvéért, és Tesszalonikába ment, Kreszcensz meg Galáciába, Titusz meg Dalmáciába. ¹¹Csak Lukács van mellettem. Márkot is vedd magad mellé, és hozd el, jó szolgálatot tenne nekem. ¹²Tichikuszt elküldtem Efezusba. ¹³Köpenyemet Troászban hagytam, Karpusznál, ha jössz, hozd magaddal. A könyveket is, főleg a pergamentekercseket. ¹⁴Alexander, a bronzműves sokat ártott nekem. Az Úr megfizet majd neki tettei szerint. ¹⁵Te is óvakodj tőle, nagyon ellene szegül tanításunknak. ¹⁶Első védekezésem alkalmával senki sem állt pártomra, mindenki cserbenhagyott. Ne számítson nekik bűnül! ¹⁷Ám az Úr mellém állt, és erőt öntött belém, hogy befejezzem az evangélium hirdetését, s tudomást szerezzen róla minden pogány. Így megmenekültem az oroszlán torkából. ¹⁸Az Úr ezután is megszabadít minden gonosz cselvetéstől és átment mennyei országába. Dicsőség neki mindörökké! Ámen. ¹⁹Köszöntsd Priszkát és Aquilát meg Oneziforusz családját. ²⁰Erasztusz Korintusban maradt, Trofimuszt betegen hagytam Milétuszban. ²¹Siess, hogy a tél beállta előtt ideérj! Köszöntenek Eubulusz, Pudensz, Linusz, Klaudia és a testvérek mind. ²²Az Úr legyen a lelkeddel! Kegyelem veletek!”

Bibliai gondolatok

Máté evangéliuma, 7. fejezet

Az ítélkezés.

„7 ¹Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! ²Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd nektek is visszamérni. ³Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre? ⁴Hogy mondhatod embertársadnak, hogy hadd vegyem ki a szemedből a szálkát, amikor a magad szemében gerenda van? ⁵Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, s akkor hozzáláthatsz ahhoz, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből!

A szent dolgok.

⁶Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak és gyöngyeiteket se szórjátok a sertések elé, különben még eltapossák lábukkal, és megfordulva széttépnek benneteket!

Az állhatatos ima.

⁷Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek! ⁸Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak. ⁹Melyiketek ad fiának követ, amikor az kenyeret kér tőle? ¹⁰Vagy ha halat kér, ki ad neki kígyót? ¹¹Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, akkor mennyivel inkább ad jót mennyei Atyátok azoknak, akik kérik.

Az aranyszabály.

¹²Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez a törvény és a próféták.

A szűk kapu.

¹³A szűk kapun menjetek be! Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz – sokan bemennek rajta. ¹⁴Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet – kevesen vannak, akik megtalálják.

A hamis próféták.

¹⁵Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. ¹⁶Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e tövisek közül szőlőt vagy bogáncsról fügét? ¹⁷Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. ¹⁸Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. ¹⁹Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. ²⁰Tehát gyümölcseikről ismeritek fel őket. ²¹Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: – Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: ²²Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? – ²³Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!

Hasonlat a sziklára épített házról.

²⁴Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. ²⁵Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. ²⁶Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. ²⁷Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált.”

A beszéd hatása.

²⁸Ezzel Jézus befejezte ezeket a beszédeket. A nép ámult tanításán, ²⁹mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók.”

Bibliai gondolatok

ISTEN KIMENT MINDEN VESZÉLYBŐL

107. zsoltár:

^„1(Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, mert jó: irgalma örökké megmarad. ²Így beszéljenek, akiket megváltott az Úr, akiket kiszabadított az ellenség kezéből. ³Akiket összegyűjtött az országokból, napkeletről és napnyugatról, északról és délről. ⁴Kietlen földön bolyongtak a pusztán, nem találtak utat lakható hely felé. ⁵Éhség és szomjúság gyötörte őket, életüket pusztulás fenyegette. ⁶Szorultságukban az Úrhoz kiáltottak, és ő megmentette őket minden félelmüktől. ⁷Egyenes úton vezette őket, hogy lakható helyre jussanak. ⁸Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett! ⁹Mert az éhezőket jóllakatta, s a nyomorgókat ellátta javakkal. ¹⁰A sötétben és a halál árnyékában ültek, megbilincselve, nyomorban és vasban. ¹¹Mert ellenszegültek az Isten szavának, és megvetették a Fölséges törvényét. ¹²Ezért szívüket bánattal puhította, megtántorodtak s nem jött senki, hogy támogassa őket. ¹³Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől. ¹⁴Kivezette őket a sötétségből s a halál árnyékából és széttörte bilincsüket. ¹⁵Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett! ¹⁶Mert bezúzta az érckapukat, és a vaszárakat kettétörte. ¹⁷Bűneik miatt erőtlenek voltak, mulasztásaikért bűnhődniük kellett. ¹⁸Megundorodtak minden ételtől, közel jutottak a halál kapujához. ¹⁹Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől. ²⁰Elküldte szavát, hogy meggyógyítsa őket, életüket kimentette a veremből. ²¹Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett! ²²Mutassanak be neki hálaáldozatot és boldogan hirdessék tetteit. ²³Akik hajóikon bejárják a tengert, és kereskednek a nagy vizeken: ²⁴ők is látták az Úr tetteit, a mélyben szemlélték csodáit. ²⁵Szavával vihart támasztott, magasba emelte a hullámokat. ²⁶Ezek az égig tornyosultak, aztán lebuktak a mélybe, őket pedig a kín emésztette. ²⁷Mint a részegek inogtak ide-oda és minden bölcsességüknek vége volt. ²⁸Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől. ²⁹A vihart szellővé szelídítette, s a tenger hullámai elcsitultak. ³⁰Örültek, hogy nagy csendesség lett, s elvezette őket az áhított kikötőbe. ³¹Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett! ³²Adjanak hálát neki a nép gyülekezetében! A vének tanácsában dicsőítsék! ³³Folyókat pusztává változtatott, és vízforrásokat szomjas földdé. ³⁴Termékeny földet szikes mezővé, lakóinak gonoszsága miatt. ³⁵Aztán a pusztát ismét tóvá változtatta, a kiszáradt földet vizek forrásává. ³⁶Az éhezőket odatelepítette, hogy otthont teremtsenek rajta. ³⁷Művelték a földet, szőlőt ültettek, és gazdagon arattak. ³⁸Megáldotta őket, számuk hatalmas lett, s nyájaikat is megszaporította. ³⁹Azután újra megfogyatkoztak, baj és szükség emésztette őket. ⁴⁰Ám, aki a fejedelmeket is megvetéssel sújtja, s úttalan pusztán hagyja bolyongani: ⁴¹az fölemelte a szegényt a nyomorból, és megsokasította nemzetségüket, miként a nyájakat. ⁴²Az igazak látják ezt és örülnek, s minden gonosz száj elnémul. ⁴³Ki a bölcs? Jegyezze ezt meg! Értse meg, milyen az Úr kegyelme!”

„Mindenféleképpen tiszteld az élő emberek arcát, s így egyszersmind tiszteled, ahogy kell, az Úr arcát. Hiszen az Úr Jézus Krisztus arca – emberi arc. Aki nem tiszteli az emberi arcot, nem tiszteli Isten arcát sem.”

Részlet Kronstadti Szent János: Életem Krisztusban, 63-64.o.

116. Zsoltár

“¹(Alleluja!) Szeretet tölt el, mert az Úr meghallotta könyörgő kiáltásomat. ²Felém fordította fülét azon a napon, amelyen segítségül hívtam. ³Körülvettek a halál kötelékei s az alvilág csapdái; elmerültem a nyomorban és a félelemben. ⁴Akkor segítségül hívtam az Úr nevét: „Ó Uram, mentsd meg életemet!” ⁵Jó az Úr és igazságos, a mi Istenünk csupa irgalom. ⁶Az Úr megőrzi a kicsinyeket. Nyomorult voltam és szabadulást hozott. ⁷Lelkem, nyugodj meg újra, mert az Úr jót tett veled. ⁸Megmentette lelkemet a haláltól, szemem a könnyektől, lábam a botlástól. ⁹[És újra az Úr színe előtt járhatok az élők földjén.] ¹⁰Telve voltam bizalommal akkor is, amikor így szóltam: „Mély megaláztatásban lett részem.” ¹¹Kétségbeesésemben ezt mondtam: „Az emberek gonoszak mind.” ¹²Mivel viszonozzam az Úrnak, ami jót tett velem? ¹³Veszem az üdvösség kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét. ¹⁴[Amit az Úrnak ígértem, feláldozom, egész népének színe előtt.] ¹⁵Az Úr szemében drága dolog az igazak halála. ¹⁶Uram, a te szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálódnak fia. Te oldottad meg bilincseimet, ¹⁷dicsőítő áldozatot mutatok be neked. Segítségül hívom az Úr nevét. ¹⁸Amit az Úrnak ígértem, feláldozom egész népének színe előtt. ¹⁹Az Úr házának udvarában, a te szívedben, Jeruzsálem!”

31. Zsoltár

“¹(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) ²Hozzád menekülök, Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak! Igazságodban szabadíts és ments meg engem, ³hallgass meg és siess hozzám! Légy megmentő sziklám, erős, szabadító váram! ⁴Valóban te vagy a sziklám és váram, nevedért vezess és irányíts engem! ⁵Kimentesz a hálóból, amit elém vetnek, te vagy szabadulásom. ⁶Kezedbe ajánlom lelkemet, te megváltasz, Uram. Te, hűség Istene, ⁷te gyűlölöd a silány bálványok tisztelőit, én azonban az Úrban bízom. ⁸Ujjonghatok és örülhetek jóságodon, mert kegyesen tekintettél nyomorúságomra, és segítettél kínjaimban. ⁹Nem szolgáltattál ki ellenségem hatalmának, lábamat tágas helyre állítottad. ¹⁰Könyörülj rajtam, Uram, tele vagyok félelemmel, tekintetem komor a gondtól, testem, lelkem összetörve. ¹¹Gondokban múlik életem, éveim sóhajokkal vannak tele. Erőm megtört a nyomorúságban, csontjaim mind megroppantak. ¹²Gúny tárgya lettem ellenségeimnek, szomszédaimnak szégyenük, barátaimnak félelmük. Akik az utcán látnak, kitérnek előlem. ¹³A szívek elfeledkeznek rólam, mintha halott volnék. Olyan lettem, mint összetört edény. ¹⁴Hallottam a tömeg suttogását, körülöttem csupa borzadály, csoportokba verődtek, és meg akartak ölni. ¹⁵De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem! ¹⁶Az időm a te kezedben van, ragadj ki ellenségeim és üldözőim hatalmából! ¹⁷Derítsd szolgádra arcodat, ments meg irgalmasságodban! ¹⁸Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak, hiszen téged hívlak! A gonoszok valljanak szégyent, némuljanak el és szálljanak sírba! ¹⁹Némuljanak el a hazug ajkak, amelyek az igaz ellen szólnak, rátarti gőggel és megvetéssel! ²⁰Mily nagy a te jóságod, Uram, amit azoknak tartogatsz, akik félnek téged! Ki is nyilvánítod az emberek szeme láttára, azokon, akik hozzád menekülnek. ²¹Tekinteted pajzsával befödöd őket az emberek támadása elől. Sátradban megvéded őket a nyelvek rágalma elől. ²²Áldott legyen az Úr (az erős városban)! Csodálatosan megmutatta nekem irgalmát. ²³Ijedtemben így beszéltem: „Elutasítottál szemed elől.” De te meghallottad könyörgő szavam, amikor hozzád kiáltottam. ²⁴Szeressétek az Urat mind, ti övéi! Akik hűek hozzá, azokat az Úr oltalmazza, de bőven megfizet azoknak, akik elbizakodva cselekszenek. ²⁵Legyetek erősek és bátor lelkűek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!“

Bibliai gondolatok – Június 17.

Apostoli szakasz (Róm 11,13-24):

^„13Nektek, pogányoknak meg azt mondom: Mint a pogányok apostola, nagyra tartom szolgálatomat, ¹⁴hátha vetélkedésre sarkallom véreimet, és néhányukat elvezetem az üdvösségre. ¹⁵Mert, ha már elvetésük megbékélése a világnak, mi más lesz fölvételük, ha nem élet a halálból? ¹⁶Ha szent a búza zsengéje, szent lesz a kenyér is, s ha szent a gyökér, szentek az ágak is. ¹⁷Ha letört is némely ág, s te vad olajfa létedre beoltattál, és részese lettél az olajfa gyökerének és nedvének, ne kérkedj az ágak rovására. ¹⁸Ha mégis kérkednél, tudd meg: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. ¹⁹Mondhatnád ugyan: Letörtek az ágak, hogy én oltódjam a helyükbe. ²⁰Ez igaz. A hitetlenség miatt törtek le, te meg a hit által állsz. Ne légy hát fennhéjázó, hanem félj! ²¹Ha Isten nem kegyelmezett a természetes ágaknak, neked sem kegyelmez. ²²Értsd meg tehát Isten jóságát és szigorát: szigorát a vétkesekkel szemben, irántad meg Isten jóságát, feltéve, hogy megmaradsz a jóban, különben téged is lenyesnek. ²³S ők is beoltatnak, ha nem maradnak meg hitetlenségükben, mert Istennek van hatalma, hogy újra beoltsa őket. ²⁴Ha téged ugyanis levágtak a természetes vad olajfáról, s a természet rendjén felülemelkedve beoltottak a nemes olajfába, mennyivel inkább beoltják majd azokat saját olajfájukba, akik természet szerint is oda valók.

Evangéliumi szakasz (Mt 11,27-30):

Mondta az Úr tanítványainak: „Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, és akik terhet hordoztok, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.”

Szent Mánuel és vértanútársai

“Szent Mánuel, Szábel és Izmael mindhárman édestestvérek, voltak, Perzsiában születtek. Atyjuk pogány, anyjuk keresztény volt, és kezdettől fogva a keresztény hitben nevelte őket. Amikor elérték az érett kort, mindnyájukat besorozták a hadseregbe. Bár külsőleg a perzsa király katonai voltak, bennsőleg a mennyei Királynak szolgáltak jótetteikkel. Egy alkalommal királyuk a hitehagyott Julián császárhoz küldte őket követségbe, hogy a békéről tárgyaljanak vele. Julián először tisztelettel fogadta őket, de amikor megtudta, hogy keresztények, a szokások ellenére átadta őket a hóhérnak kínzásra. Kalapáccsal ütögették, éles vasakkal szaggatták, a fához szegezték őket, végül 362-ben mindnyájukat lefejezték. Amikor a pogányok el akarták égetni testüket, egy földrengés következtében testüket elnyelte a föld, de a keresztények imádságára 2 nap múlva újra a felszínre kerültek, és illően temették el őket.”

Forrás:https://hd.gorogkatolikus.hu/napi-evangelium/j%C3%BAnius-17

25 (24). ZSOLTÁR. IMA A VESZÉLY IDEJÉN

“25 ¹(Dávid zsoltára.) Hozzád emelem lelkemet, Uram, ²Istenem, benned bizakodom. Ne hagyd, hogy szégyenben maradjak, ellenségeim ne diadalmaskodjanak rajtam. ³Hiszen akik benned bizakodnak, azok szégyent soha nem vallanak. Azok szégyenülnek meg, akik a hűséget könnyen megszegik. ⁴Uram, mutasd meg nekem útjaidat, taníts meg ösvényeidre! ⁵Vezess igazságod szerint és taníts engem, hiszen te vagy az én Istenem és gyámolom, minden időben benned bizakodom! ⁶Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról, és kegyelmedről, mely kezdet óta vezet! ⁷Ne idézd fel többé ifjúságom bűneit és tévedéseit, jóságodban, Uram, gondolj rám irgalommal! ⁸Megbocsát az Úr és hűséges, megmutatja az utat a bűnösnek. ⁹Az engedelmeseket igazságban vezeti, az alázatosokat megtanítja ösvényeire. ¹⁰Az Úr minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és törvényét. ¹¹Nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert súlyos! ¹²Ki az az ember, aki féli az Urat? Annak megmutatja, mely utat válassza. ¹³Lelke biztonságban élhet, gyermekei birtokolják a földet. ¹⁴Az Úr titka azoké, akik félik őt, nekik nyilvánítja ki szövetségét. ¹⁵Szemem azért mindig az Úrra néz, ő megszabadítja lábam a huroktól. ¹⁶Tekints rám és könyörülj meg rajtam, mert elhagyatott vagyok és szegény! ¹⁷Adj enyhületet szívem gyötrelmének és szabadíts ki bajaimból! ¹⁸Lásd meg szorultságomat és ínségemet, s bocsásd meg minden bűnömet! ¹⁹Nézd, mekkora elleneim száma, és mily ádáz a düh, amellyel gyűlölnek! ²⁰Óvd meg a lelkem és ments meg, ne hagyd, hogy szégyent valljak, hozzád menekülök! ²¹Ártatlanság és tiszta szándék legyen a kísérőm! Uram, tebenned remélek. ²²Szabadítsd ki, Uram, Izraelt minden szorongattatásából!”