Evangélium-magyarázat

Egy evangélium-magyarázat legtöbbször úgy kell, hogy segítse az adott evangéliumi szakasz megértését, mint ahogy pl. az úttestre festett „zebra” jelzés értelmét, szerepét kellene megértetni, illetve megtanulni. De képzeljünk el olyan dolgokat, amelyeket eddig a történelemben lehet, hogy csak néhány ember tapasztalt meg, nincs róla pontos leírás, és nincs az a vagyon, amin azt meg lehetne szerezni. Az imádságnak, a hitnek is vannak olyan fokozatai, amelyek ide sorolhatók.

Lépcsős Szent János a Létra című művében azt írja: „Nem az a hívő, aki úgy véli, hogy Isten mindent megtehet, hanem aki hiszi, hogy mindent megkap.” (27.fejezetben a csöndes nyugalomról). A Szentlélek adott Szent Jánosnak egy leírást, amit logikailag értünk, de mégsem tudunk vele sokat kezdeni. A Szentírásban rengeteg ilyen megtapasztalást, történetet olvashatunk, amelyek attól, hogy nem érthetőek az utca emberének, még nem lesznek értelmetlenek.

Az a hívő, aki hiszi, hogy mindent megkap – mondja Szent János. Ha viszont az ő mondata mellé tesszük a kánaáni asszony történetét, akkor ez a mondat azonnal életre kel, és segíti a gondolkodásunkat. Szorult helyzetben mindenki nagyon hihetően tud könyörögni, de ki mert volna ott akkor tovább próbálkozni, amikor az apostolok kérlelésére is nemet mondott Jézus, és a leboruló asszonynak is azt mondta, hogy nem helyes, amit akar.De mivel az asszony hitte, hogy mindent megkap, meg is kapta. Itt sajnos azoknak, akik a hit adományát még nem tapasztalták meg, az értelmezésben meg kell állniuk, és sok imádsággal kérve az Isten Fiát, türelmesen várniuk kell arra, míg meg nem kapják azt. Aki pedig elfogadja és felismeri a Szentírásban az Isten szavát, annak nincs is szüksége további értelmezésre.

„Az ima szárnya a hit, a nélkül az ”ismét visszatér keblembe.”A hit a lélek minden kétkedést kizáró állapota, mely semmi viszontagságtól meg nem rendül.” – írja Szent János ugyanitt. (27. fej,/33.). Tehát a kánaáni asszony „titkát”, ill. hitét csak imádsággal lehet igazán megérteni, amely a hit szárnyán igen magasra visz.

Ennek ellenére a kánaáni asszony életpéldája nem feltétlenül követendő, miután megkapta azt, amit akart. A napkeleti bölcsek is felismerték azt, akit mindenki Megváltóként várt, mégsem voltak képesek a megtérésre, addigi életüknek hátat fordítani és az Isten Fiát követni. Az akkori természettudományos ismereteik elvezették őket a Megváltó születésének helyéig, de nem tovább. Miért elégedtek meg ennyivel? Miért nem tiszteljük a kánaáni asszonyt legalább a kenethozó asszonyok között? Csak néhány évet kellett volna kitartania az Úr mellett a sírba tételig, és ráadásul nem akármilyen hitbéli segítséget kaphatott volna pl. az Istenszülő Szűztől, Máriától.

Biztosan sokan gondoltak már arra, hogy milyen jó lenne a kánaáni asszonnyal élményeiről beszélgetni, a körülményeket pontosan ismerni, hogy a legendás elemeket biztosan kizárhassuk, és akkor a hitünknek már nem is lenne dolga, hisz az egész csak legenda. Ugyanígy szívesen kérdezhetnénk a nap szentjét is, Szent Teklát, Szent Pál apostol útitársát és társapostolt, hogy valóban a szikla nyelte-e el az üldözői elől, ahogy azt a Szentek életének leírásában olvashatjuk?

Ezen gondolatok helyett csak Létrás Szent János mondatát szeretném újra megismételni: az a hívő, aki hiszi, hogy mindent megkap. Vagy mi könnyebb Istennek: a sziklát megnyitni Szent Tekla előtt vagy a lélekbe látás adományát megadni az arra érdemesnek?

Buzgón kérjük Szent Tekla vértanúnő közbenjárását és segítségét a megtérések előrehaladásáért.

2Kor 6,16b-7,1

Testvéreim! Az élő Isten temploma vagytok, ahogy Isten mondta: Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők a népem lesznek. Ezért menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr. Tisztátalant ne érintsetek! Én pedig magamhoz fogadlak titeket, Atyátok leszek, ti pedig fiaim és lányaim lesztek, így szól a mindenható Úr.
Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé megszentelődésünket!

Mt 15,21-28

Abban az időben Jézus Tírusz és Szidón vidékére vonult vissza. És íme, a környékről közeledett egy kánaáni asszony, és kiáltozva kérte: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! A lányomat kegyetlenül gyötri az ördög.” De ő szóra sem méltatta. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérték: „Teljesítsd kérését, hisz kiabál utánunk!” Ő pedig így felelt: „Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” Ám az asszony odajött, és ezekkel a szavakkal borult le előtte: „Uram, segíts rajtam!” Ő azonban így felelt: „Nem helyes elvenni a gyerekektől a kenyeret, és odadobni a kiskutyáknak.” Az asszony pedig ezt mondta: „Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a maradékból, amely lehullik gazdáik asztaláról.” Erre így szólt Jézus: „Asszony, nagy a te hited. Legyen úgy, ahogy akarod!” Még abban az órában meggyógyult a leánya.

Szent Tekla nagyvértanúnő

Szent Pál apostol térítette meg 18 éves korában, 51-ben. Szent Pál útitársának szegődött, és maga is buzgó hittérítő lett, ezért is kapta a társapostol elnevezést. Sokat szenvedett. A hagyomány szerint úgy halt meg, hogy egyszer üldözői elől egy hegy lábáig futott, és mielőtt utolérték volna, a hegy kettényílt és befogadta őt. Így, bár nem végezték ki, mégis vértanúként tiszteljük.

Evangélium-magyarázat

A 110 éves korában, 450 körül elhunyt nagy egyiptomi pusztalakó Szent Poimén emléknapján keleti egyházunk a gonosz szőlőművesekről szóló példabeszédét olvastatja fel a vasárnapi Szent Liturgián. Kérhetjük-e a mai szentünket, hogy segítsen nekünk abban, hogy a felolvasott jézusi példabeszéd ne maradjon lelki haszon nélkül? A Szentlélek által kérhetjük a szentek segítségét, hogy mutassanak utat abban, hogy bármi módon érintettek vagyunk-e abban a gonosz cselekedetben, amelyet ezek a gonosz szőlőmunkások elkövettek. Poimén abba, ahogy az atyák szólították, sokat tanított arról, hogy milyen nehéz a gondolatokkal való harc, a megkülönböztetés adománya nélkül sose lehetünk biztosak abban, hogy mi a Szentlélek és mi a kísértő „visszajelzése” a fenti példabeszédben való érintettségünkről.

De Poimén abba esetében rendelkezésünkre állnak az ő tanításai, emléknapján ajánlott elolvasni azokat, mert mindig lesz egy-két olyan tanítás, aminél érezzük, hogy jobban megérintett, mint a többi. Érdemes ezekről a nap folyamán elmélkedni, mit akarnak nekünk üzenni, amik lelki hasznunkra válhatnak és közelebb visznek Isten parancsainak teljesítésében. Még jobb, ha az előesti vecsernyét is elvégezzük, amivel kezdetét veszi a szent tiszteletére kijelölt liturgikus nap. A jézusi példabeszédben egy súlyos gonoszság, illetve bűn történik, amikor a gazda elküldi a szolgáit a neki járó termésért, akkor azokat megverik, megkövezik, megölik, végül a saját fiát elküldve az örökség reményében őt is megölik.

Ha egy papot felszentelnek, ma is azt mondjuk, hogy az Úr szőlőskertjében fog szolgálni. Elég világos a művelési terület, a művelési feladat, és még a terménybeszolgáltatási időszakok rendje is. Azt kell mondanunk, hogy bizony az „örökössel” való szoros együttműködés nélkül lehetetlen eredményt elérni.

De bizonyos értelemben hívőkként is egy-egy különálló szőlőskert vagyunk, amelyet gondoznunk, művelnünk, óvnunk kell külső és belső betolakodóktól, kártevőktől. Ahogy semmilyen gazdálkodás nem megy valamilyen veszteség, kár nélkül, úgy a lelki értelemben vett szőlőskertjeinkben is sok-sok kárt tudunk okozni például rossz döntéseinkkel, szenvedélyeinkkel, bűneink elkövetésével. Ezek mind csökkentik a termést, a végleges eredményt. De a súlyos bűn esetében, mint a gonosz szőlőmunkások is, mi is elveszíthetjük a további „művelési” lehetőséget.

Egy testvér megkérdezte Poimén abbát: „Súlyos bűnt követtem el, és három évig vezekelni akarok.” Az öreg azt mondta: „Az sok.” Erre a testvér: „Akkor egy évig!” Erre az öreg ismét azt mondta: „Az sok!” A jelenlévők azt mondták: „Negyven napig?” És ismét azt mondta: „Az sok.” Majd hozzáfűzte: „Azon a véleményen vagyok, hogy ha egy ember teljes szívéből megbánja bűnét, és elhatározza, hogy valóban nem vétkezik többé, akkor az Isten három napi vezeklés ellenében befogadja őt.”

Poimén abbához ez a testvér még idejében jött tanácsért, aki az adott esetben a megkülönböztetés adományával nagy lelki hasznot tudott elérni, abban is biztosak lehetünk, hogy élete végéig emlékezett a súlyos bűnére és vezekelt érte. De ami még fontosabb, hogy nem jutott a gonoszok sorsára, és a „szőlők ura” nem vette el tőle szőlejét és adott még neki időt a megfelelő termés beszolgáltatására.

Hogy mennyire valós a „szőlők ura” következetessége, azt Jézus szavaiból sejthetjük a nemrég felolvasott evangéliumi szakaszból: „Tövestül kitépnek minden növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett.” (Vö. Mt 15, 13).

Hogy mit tegyünk most, ha úgy érezzük, a jézusi példabeszéd megérintett és van min elgondolkodnunk és összehoznunk, míg a szőlők ura elküldi a szolgáit a számadásért?

Az első tanácsom az lenne, hogy olvassuk el Szent Poimén abba mondásait a Szent Öregek könyvéből, abból a 187 mondásból biztosan akad egy, ami erőt ad és felnyitja szemünket. Ne féljünk attól, hogy ez a Szent az V. században élt, és attól se, hogy elsősorban a szerzeteseknek adott tanácsokat, hiszen ez a tanítása is megőrizte aktualitását.

Egy testvér kérte Poimén abbát: „Mondj egy igét nekem!” Ő erre ezt mondta: „Ha fő a fazék, egyetlen légy vagy csúszómászó sem érintheti meg. De amikor kihűl, meglepik. Így a szerzetes is, míg a szellemi gyakorlatoknál marad, az ellenségnek nem sikerül legyőznie.”

Megjelent a Görögkatolikus Szemle című újságban, (XXXIV. Évfolyam 8. szám. 2023. augusztus)

POIMÉN SZENTÉLETŰ ATYA EMLÉKE

Apostoli szakasz: 1Kor 16,13-23

Atyámfiai! Vigyázzatok, tartsatok ki állhatatosan a hitben, viselkedjetek bátran, legyetek erősek. Minden dolgotokat intézzétek szeretettel. Még arra kérlek testvérek: Ismeritek Sztefanász háza népét. Ő Achája első termése, aki a szentek szolgálatára adta magát. Álljatok rendelkezésére az ilyennek, és mindenkinek, aki vele munkálkodik és fárad. Örülök, hogy Sztefanász, Fortunátusz és Achaikusz megérkezett, mert távollétetekben pótolnak titeket, s lelkileg felüdítettek engem is, benneteket is. Becsüljétek meg az ilyeneket. Ázsia egyházai köszöntenek titeket, és sokszor üdvözölnek az Úrban Aquila és Priszka is, akik vendégül látnak a házukban összejövő egész egyházzal egyetemben. Minden testvér köszönt titeket. Köszöntsétek egymást szent csókkal! Ez a saját kezű üdvözletem: Pál. Aki az Urat nem szereti, átkozott legyen! Marana tha! Urunk, Jézus (Krisztus) kegyelme legyen veletek! Szeretettel vagyok mindnyájatok iránt, Krisztus Jézusban.

Evangéliumi szakasz: Mt 21,33-42

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel, belül pedig sajtót ásott, és őrtornyot épített. Aztán kiadta bérbe szőlőműveseknek, és útra kelt. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőművesekhez, hogy szedjék be a neki járó termést. Ám a szőlőművesek nekiestek a szolgáknak: az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: »A fiamat csak meg fogják becsülni!« De amikor a szőlőművesek meglátták a fiút, azt mondták egymás között: »Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, és szerezzük meg az örökségét!« Nekiestek, kidobták a szőlőből, és megölték. Amikor tehát majd megjön a szőlő ura, vajon mit tesz azokkal a szőlőművesekkel?” Azt mondták neki: „A gonoszokat a gonoszok sorsára juttatja, szőlejét pedig más szőlőműveseknek adja ki, akik idejében beszolgáltatják a termést.” Erre Jézus azt mondta nekik: „Vajon sosem olvastátok-e az Írásokban: »A kő, melyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr műve ez, és csodálatos a mi szemünkben.«”

Szent Poimén szentéletű atya

Poimén atya 340 körül született és Egyiptomból származott. Két bátyjával együtt angyali életet kívántak élni, ezért elmentek az egyik egyiptomi kolostorba és ott szerzetesek lettek. Egy alkalommal, az anyja felkereste, mert látni akarta őt. Elrejtőzött cellájába és nem ment ki. Hosszú várakozás után megüzente, hogy az örökkévalóságban fogják egymást látni, nem itt, azért ne keresse őt a földön. Életében az erények olyan magasságát érte el, hogy megízlelte a teljes szenvedélymentességet. Viselkedésében nagyon alázatos volt. Kerülte a hiúságot, és semmiért nem kívánta hallgatag életét megszakítani. Eközben életének híre egyre terjedt. Hogy kikerülje az emberek tiszteletét, elment a kolostorból és évekig különböző helyeken vezekelt. Később, visszatérve kolostorába, egészen haláláig folytatta szigorú életét. Sokan keresték fel a szerzetesek közül jó tanácsért, irányításért. Ezeknek rövid szavakban adott utasítást. Szavainak gyűjteménye a mai napig megmaradt. Bölcsen és szentül eltöltve életét a nagy pusztalakó 110 éves korában, 450 körül hunyt el.

Evangélium-magyarázat

Hogyan gondoskodik a szükségben a Szentháromságos egy Isten az övéiről?

A vallásos felnőttképzésben tanáraim azt tanították, hogy mindig fogalmazzuk meg egy kérdésben, amiről beszélni szeretnénk, mert mindenkinek van saját véleménye, gondolata az adott témáról, ami ritkán fog egyezni a miénkkel. Ez a kérdés lehet a téma megbeszéléséhez a közös kapcsolódás.

Mindannyian ismerjük Jézus csodáját, amikor ötezer embernek adott elegendő eledelt öt kenyér és két hal megáldásával. A csodát az a szükséghelyzet váltotta ki, hogy ráesteledett a tömegre, aki Jézust hallgatta az Isten országáról, és aki a csodás gyógyítások láttán hitt a szavának. Ha még csak erre az egy napra is, ezek az emberek az „övéi” voltak, és így látva őket, Jézus gondoskodott az élelemmel való ellátásukról is..

Nagyon sokan azért nem hiszik el ezt a csodát, mert sok éhezés, szenvedés van a földön, és azokkal az emberekkel nem történik csoda. Pedig az Isten Igéjének minden körülmények között igaza van, és nem változik az idők során.

Az Ószövetségben is ismerünk egy történetet, amikor Isten a mindannyiunk számára oly kedves személy, József által segít Jákobon és családján, a környező népeken. Itt nem megszaporítja az eledeleket, hanem József által figyelmezteti a fáraót álma megfejtésével, vagyis hogy hét bő esztendő után hét szűk esztendő jön, és ezért raktározni kell. Az Újszövetségben az apostolok cselekedeteiben olvashatunk Agabuszról, aki figyelmeztette a híveket egy nagy éhínségre, amely be is következett (Apcsel 11,28).

A csodálatos kenyérszaporítás az Eucharisztia előképe, így a mai evangélium kapcsán nemcsak a testi éhségre, mint szükségletre kell gondolnunk, hanem a lelkünk táplálására is. „Én vagyok a mennyből alászállott kenyér” (Jn 6,51) mondja Jézus. Itt is ismerünk nagy szükséghelyzeteket, amikor sokakat megelégített és megvigasztalt Jézus Krisztus. A kommunizmusban történt Olofsson Placid bencés atya elmondása szerint, hogy a gulágon az egyik lengyel rab kapott egy ostyát, egy másik rab pedig egy fürt szőlőt. Egyik sem lett volna elegendő az éjszaka során titokban elvégzett szentmisében ahhoz, hogy mindenki megáldozzon, mégis mindenkinek vigasztalására, megelégítésére szolgált a jelenlévők vallásától függetlenül. Fontos, hogy ez a hogyan, egy speciális szükséghelyzetben és „extrém” körülmények között történt.

Moszkvai Szent Matróna életéből ismerjük azt a másik hogyant, szintén a kommunizmus kellős közepén, amikor a pátriárka is csak titokban tudott Szent Liturgiát végezni egy elüldözött apáca lakásában úgy,hogy Matrónácska, ez a vakon született kislány, az embereknek egy kis üveg vizet adott, ami felett korábban ő maga imádkozott. Ezt adta Eucharisztia hiányában vigasztalásul, és akik ebből ittak, meggyógyultak, szükségük megszűnt.

Néri Szent Fülöp és Boscó Szent János életében is ismerjük azt a csodát, amikor a sok nincstelen és összeszedett gyerek számára a kis ételes fazék nem ürült ki addig, amíg mindenkinek elég nem lett. Mindkettőjüknek gyűjtésekkel, munkával kellett gondoskodniuk a gyerekekről, tehát a gyerekek ellátásának alapját nem egy csodás fazék adta, de megtapasztalhatta mindenki ezen „kis” csodában, hogy Isten a szükségben, a szorult helyzetben is az övéivel van.

Isten csodás hogyanjainak hosszú felsorolása helyett a történelemben mindenki vegye elő az emlékeiből azokat a személyes eseteket és élményeket, amikor Isten nem várt módon, szokatlanul kisegített egy szükségünkben, ami akkor az életünket, a továbbélésünket, a reményt jelentette. Mindezek a saját tapasztalatok igazolják az Isten gondoskodását a mai evangéliumi szakaszban is, nemcsak a múltban, hanem a jövőben is.

Elek Antal atya

Megjelent a Görögkatolikus Szemle című újságban, (XXXIV. Évfolyam 7. szám. 2023. július)

FÓKÁSZ FSZVT. EREKLYÉI, EZEKIEL PR.

1Kor 1,10-17

Atyámfiai! Urunk, Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra, legyetek egyek ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban. Kloé hozzátartozói ugyanis azt a hírt hozták felőletek, testvérek, hogy pártokra szakadtatok. Arra gondolok, hogy akadnak köztetek, akik így nyilatkoznak: „Én Pállal tartok, én meg Apollóval, én Kéfással, én meg Krisztussal.” Talán megoszlott Krisztus? Vajon Pált feszítették értetek keresztre, avagy Pál nevében keresztelkedtetek meg? Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, csak Kriszpuszt és Gájuszt, így nem mondhatja egyiketek sem, hogy az én nevemben van megkeresztelve. Igaz, még Sztefanász családját is megkereszteltem, különben nem tudom, hogy még mást is megkereszteltem volna. Krisztus ugyanis nem keresztelni küldött, hanem azért, hogy hirdessem az evangéliumot, de nem bölcselkedő beszéddel, nehogy Krisztus keresztje elveszítse erejét.

Mt 14,14-22

Abban az időben Jézus látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve, és meggyógyította betegeiket. Amikor beesteledett, odamentek hozzá tanítványai, és mondták: „Elhagyatott ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a népet, hadd menjenek a falvakba, hogy élelmet vegyenek maguknak!” Jézus azonban így szólt: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!” Ők azt mondták neki: „Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk.” Ő így szólt: „Hozzátok ide nekem azokat!” Majd megparancsolta, hogy a tömeg telepedjék le a fűre. Azután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és megáldotta azokat. Ezután megtörte a kenyereket, odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a tömegnek. Mindnyájan ettek, és jól is laktak, a maradék darabokból pedig tizenkét kosarat szedtek tele. Mintegy ötezer férfi evett, az asszonyokat és a gyerekeket nem is számítva. Ezután nyomban kényszerítette Jézus a tanítványokat, hogy szálljanak bárkába, és menjenek át előtte a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a tömeget.

Szent Ezekiel próféta

Ezekiel próféta papi családból származott, Krisztus előtt kb. 600 évvel élt. Nős emberként, maga is pap volt. Jeruzsálem elfoglalása után őt is Babilonba hurcolták a többi fogollyal együtt. A fogság 5. évében hívta meg Isten a Kobár folyó partján a prófétaságra. 14 éven át hirdette jövendöléseiben Isten akaratát. Hirdette a megtérést, a szabadulást, a régi hazában az új élet kezdetét, de Isten büntetését is. Egy prófétai könyv maradt utána, amelyben különös látomásait is leírta. Több biztosat életéről nem tudunk. Valószínűleg Babilonban halt meg. Ő a 4 „nagy” próféta közül a harmadik a Szentírásban.

Róm 6,18-23

A bűntől megszabadulva az igazság szolgái lettetek. Földies gyarlóságok miatt emberi módon szólok. Ahogy tagjaitokat a tisztátalanság és gonoszság szolgálatában a bűnre adtátok, adjátok most tagjaitokat az igazság szolgálatára, a megszentelődésre. Míg ugyanis a bűnnek szolgáltatok, az igazsággal szemben szabadok voltatok. Mi hasznotok volt akkor abból, ami miatt most szégyenkeztek? Hiszen annak vége a halál. Most azonban felszabadultatok a bűn alól, és Isten szolgái lettetek. Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet. Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.

Mt 8,5-13

Abban az időben Jézus Kafarnaumba érkezett, és egy százados járult eléje, kérve őt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és rettenetesen kínlódik.” Jézus azt mondta neki: „Megyek és meggyógyítom.” A százados így felelt: „Uram, nem vagyok méltó, hogy betérj házamba. Csak szólj egy szót, és szolgám meggyógyul! Magam is alárendelt ember vagyok, és katonák szolgálnak alattam. Ha azt mondom az egyiknek: »Menj!« – elmegy, a másiknak: »Gyere!« – odajön; a szolgámnak pedig: »Tedd meg!« – és megteszi.” Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott, és kísérőihez fordult: „Bizony, mondom nektek, Izraelben nem találtam ekkora hitet. Ezért mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában, az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségbe. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.” A századosnak pedig ezt mondta Jézus: „Menj, legyen, amint hittél!” A szolgája még abban az órában meggyógyult.

Szent Febrónia vértanúnő

A mezopotámiai niszibei kolostorban élt és készülődött a szerzetesi életre Febrónia szűz. A kolostor főnöknőjének volt az unokahúga. Testileg szép megjelenésű nő volt, de ennyire gazdag volt lelki erényekben is. Szeretett imádkozni, olvasta a Szentírást és tartotta a szigorú böjtöt. Egy idő múlva Szelin és Lizimakhosz katonák bevonultak a városba és tudomást szerezve a női kolostorról, körülvették azt a katonák. Csak néhányan maradtak a kolostorban, a többiek félelemből elmenekültek. A katonák elfogták Febróniát és megkínozták, ütötték, tűzzel égették, fogait kiverték, levágták kezeit és lábait, Febrónia állhatatosan tűrt el mindent mennyei Vőlegénye kedvéért. A kínzások után karddal fejezték le 310-ben.

Evangélium-magyarázat (Június 25)

Szent Pál apostol azt írta a korintusi híveknek: „Ha evangéliumunk mégsem érthető világosan, csak azoknak nem érthető, akik elvesztek.” (2.kor 4,3). Az evangéliumnak, amit hirdetünk, világosnak és érthetőnek kell lennie, ami azért nagy kihívás, mert a mai evangéliumi szakaszban is találunk olyan részeket, amelyek nem könnyen érthetőek.

A kafarnaumi százados hitét méltatta Jézus, aki beteg szolgája helyzetét Jézus elé tárta, és amikor Jézus elindult volna a szolga gyógyítására, a százados inkább arra kérte, hogy maradjon, és ne menjen oda hozzá, csak onnan parancsolja meg a szolga gyógyulását. Az még érthető a számunkra, hogy azért gyógyult meg a szolga, mert a százados lenyűgözte hitével és eredetiségével, bátorságával Jézust, de az értetlenséggel tölthet el bennünket, hogy sokan kértük már Jézustól szeretteink gyógyulását anélkül, hogy kértük volna Jézus eljövetelét, mint a százados, és mégsem történt meg a gyógyulás. Joggal szeretnénk érteni, hogy hogyan válhat a mi hitünk Krisztus számára olyan meggyőzővé, hogy kérésünket meghallgatja és teljesíti. A százados saját hivatásából adódóan jól érvelt, de hogyan érveljek én az ilyen kéréseknél? Hol a titok, ami világossá és érthetővé teszi ezt az evangéliumot?

A következő hónap nagy szentje Illés próféta, akinek az ünnepére már most érdemes lélekben készülni. Honnan veszi Illés próféta a Kármel hegyén, hogy amikor a Baál prófétákat kihívja a máglyarakás meggyújtására gyújtószerszám nélkül, az az ő kérésére meggyullad? Honnan veszi Illés próféta, hogy ha a száreptai özvegyasszony süt neki a még megmaradt lisztjéből és olajából kenyeret, akkor annak lisztes fazekából nem ürül ki a liszt és korsójából az olaj? Vagy honnan tudta Szent Charbel, hogy ha egész nap dolgozik étlen-szomjan a szüreteléskor, és utána egész éjszaka kitárt kézzel imádkozik, akkor azt ő fizikailag bírni fogja és kéréseit az Isten fia, Jézus Krisztus meghallgatja és teljesíti?

Számomra egyetlen érthető válasz lehetséges ezekre a kérdésekre, mégpedig az, hogy a kafarnaumi századosnak bátor és hittel átjárt szavait, Illés próféta kéréseit, Szent Charbel minden erőn felüli munkabírását maga Isten sugallta, azaz mondataikat ő adta a szájukba, hogy mindannyian tanuljunk belőle az utókorban is.

Az az érzésünk, hogy a kafarnaumi százados, valamennyi szent „mintaképe”, akit az Isten elküld az emberiséghez, hogy általuk átsegítse az embert a hitetlenségben, a földhözragadt emberi gyengeségben, aki nem tud hinni a csodákban, a csodás gyógyulásokban, az Isten létezésében és mindenhatóságában. Az az érzésünk, hogy Isten ezeknek a szenteknek olyan újabbnál újabb, eredetibbnél eredetibb „ötleteket” és életutakat sugall, amivel Isten léte, a csodák mindenki számára érthetőek és testközeliek lehetnek akár a világ bármely pontjáról.

Az evangéliumi szakasz másik felében Jézus azt mondja: „Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában, az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségbe. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.” Kik ezek az „ország fiai”, akik részesei lesznek, vagy már részesei ennek a fájdalmas helynek? Azt hiszem, Szent Pál apostol a fenti mondatában róluk beszélt, ők az „elveszettek”, akik nem értették meg a világosan hirdetett evangéliumot, például az előttünk járó szentek által.

A keleti egyházunk zsolozsmája, énekei mind abban segítenek, ha végezzük és imádkozzuk azokat, hogy a szentek cselekedetei, eredetiségeik testközelben maradjanak, hogy cselekedeteinket ösztönözzék óráról órára Krisztus jelenléte felé és az imádságra, hogy ezzel is segítsenek bennünket az evangélium világosságának megértésében.

Megjelent a Görögkatolikus Szemle című újságban, (XXXIV. Évfolyam 6. szám. 2023. június)

PÜNKÖSD VASÁRNAP – A SZENTLÉLEK ELJÖVETELE
EUTIK FSZVT.

ApCsel 2,1-11

Azon időben mikor elérkezett a pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, egyazon helyen, és hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz, és leereszkedtek mindegyikükre. Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel s különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek adta nekik, hogy szóljanak. Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből való istenfélő zsidók tartózkodtak Jeruzsálemben. A zaj hallatára tömeg verődött össze és teljesen elképedtek, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket. Mindnyájan álmélkodtak és csodálkoztak, s mondták: »Íme, ezek, akik beszélnek, ugye mindnyájan galileaiak; hogyan hallottuk hát mégis mi, mindegyikünk a saját nyelvünket, amelyben születtünk? Mi, pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és a Cirene körüli Líbia részeinek lakói, a Rómából való jövevények, zsidók is, prozeliták is, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik az Isten nagy tetteit.«

Jn 7,37-52; 8,12

Az ünnep utolsó, nagy napján megállt Jézus, és fennhangon hirdette: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz bennem, amint az Írás mondja, annak belsejéből élő víz folyói fakadnak.” Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők kapnak majd. A Szentlélek ugyanis még nem jött el, mert még nem dicsőült meg Jézus. A tömegből tehát sokan e beszédet hallva így szóltak: „Valóban ez a Próféta!” Mások így szóltak: „Ő a Krisztus!” Ismét mások így: „Vajon Galileából jön-e a Krisztus? Nem azt mondja-e az Írás, hogy Dávid családjából és Betlehem faluból jön a Krisztus, ahonnan Dávid származott?” Szakadás támadt tehát miatta a nép közt. Egyesek pedig közülük el akarták őt fogni, de senki sem vetett rá kezet. A szolgák is visszatértek tehát a főpapokhoz és a farizeusokhoz, akik ezt kérdezték tőlük: „Miért nem hoztátok el őt?” A szolgák így feleltek: „Még soha sem beszélt úgy ember, ahogy ez az ember.” Erre a farizeusok így válaszoltak nekik: „Csak nem vezetett titeket is félre? Vajon a főemberek vagy a farizeusok közül hitt-e benne valaki? Ám ez a tömeg, amelyik nem ismeri a törvényt, átkozott.” Nikodémus, aki éjjel ment hozzá, és aki közülük való volt, azt mondta nekik: „Elítél-e a törvényünk valakit is anélkül, hogy először meghallgatták és meggyőződtek volna róla, hogy mit tett?” Így válaszoltak neki: „Csak nem vagy te is galileai? Nézz utána, és lásd, hogy Galileából nem támad próféta!” Jézus tehát ismét szólt hozzájuk, és ezt mondta: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”

Szent Eutiches felszentelt vértanú

Életéről annyit tudunk, hogy az apostolok munkatársa volt és Melitiné püspöke. Kínzások után a vízbe fullasztották az I. században.

Evangélium-magyarázat Pünkösd

Keleti egyházunk pünkösd vasárnapján a János evangélium 7. fejezetéből olvastat fel, amely a következő sorokkal kezdődik.

„Az ünnep utolsó, nagy napján megállt Jézus, és fennhangon hirdette: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz bennem, amint az Írás mondja, annak belsejéből élő víz folyói fakadnak.” Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők kapnak majd. „ (Jn 7,37-39).

Mai evangélium-magyarázat vezérfonalát számomra az adja, hogy vannak azok, valakik, akik megkapják a Szentlelket, mert Jézusban hisznek.

Jézus ezen szavai (Jn 7.39) sok kérdést megfogalmazhatnak bennünk, ami bizonyára sokakat foglalkoztat és foglalkoztatott már, mégpedig hogy nem mindenki kaphatja meg a Szentlelket, hogy a Jézusban való hit nélkül nem kapható meg a Szentlélek, hogy a hit elvesztése után nem kaphatjuk vissza ill. nem lakhat bennünk a Szentlélek.

A Szentlelket megkapni és megtartani – nem feltétlenül ugyanazon „isteni szabályok” alapján történhet. Pünkösd napján kapták meg a tanítványok a Lelket. Különösen érdekel bennünket is ezen az ünnepen, hogy mi is kapunk-e Belőle? Húsvét után ötven napig nem énekeljük a Szentlelket segítségül hívó, „Mennyei Király” kezdetű énekünket, és amikor újra énekeljük, szeretnénk tudni, lelkünkben érezni, hogy kaptunk-e Belőle.

Hogyan is tapasztalhatom meg életemben a Szentlelket vagy annak bennem való működését? Hiszen hitünk tanítása szerint nemcsak az apostolokra, hanem most is, ebben az évben is megtörténik annak kiáradása.

Athoszi Szent Porfíriosz egyik tanításában a kísértésekről beszél. „Az ördög eljön majd, hogy »gondolatok« által kísértsen, s az orrotoknál fogva vezessen, hogy irányt tévesszetek. De ti ne engedjetek neki, és szóba se álljatok vele, se vitát ne kezdjetek! Így az ördög majd rátok ún, és eltávozik.”

Elgondolkodtunk-e már azon, hogy lehetséges-e a Szentlélek adománya nélkül addig kibírni a gondolatok általi kísértést, míg az ördög ránk ún és eltávozik? Elgondolkodtunk-e már azon, hogy a legkülönbözőbb ördögi csapdákban való elbukások után lehetséges-e a Szentlélek adományai nélkül felállni és újra addig eljutni, míg az a csaló és hazug, ahogy az Atyák nevezik, ránk ún és eltávozik?

Lehetséges-e a Szentlélek bennünk való működése nélkül a bűnbánat méltó gyümölcseit teremni (vö: Mt 3.8)?

A Szentlélek egyik legnagyobb és leggyümölcsözőbb adománya a bűnbánat, ami által állandóan emlékeztet bűneikre, hűtlenségünkre, kishitűségeinkre, és ezáltal a Szentlélek közelébe segít és inkább hosszabb, mint rövidebb idő és próbatétel után a Szentlélek bennünk való lakását lehetővé teszi. Ahogy a szent életű Atyák is tanítják: a Szentlélek által vezetett bűnbánat tisztítja meg az imánkat, és csak ezután a megtisztulás után lehetséges az Isten jelenlétében élni, az Ő jelenlétét érezni és nem elveszíteni. Csak a Szentlélek adományai által lehetséges a megtört szívűek számára a világ világosságává válni. Egyes szentek használják az „isteni megsegítés fogalmát”, ami a Szentlélek adományai nélkül nem képzelhető el. Ez az isteni megsegítés a Jézusban nem hívőket is képes a Szentlélek közelébe hozni és annak a hatását pl. a bűnbánat által a lelkükbe befogadni.

De ugyanezen isteni megsegítésre volt szükségük azon halászoknak is, akiket a Szentlélek bölcsekké tett és őáltaluk Krisztus Urunk hálójába ejtette az egész földet, ahogy azt a pünkösdi tropárunk is értésünkre adja.

„Áldott vagy te, Krisztus Istenünk, ki a halászokat bölcsekké tetted, leküldvén nekik a Szentlelket, s őáltaluk hálódba ejtetted az egész földet, ’ emberszerető Urunk, dicsőség néked”. (Tropár, 8. hang.)

Megjelent a Görögkatolikus Szemle című újságban, (XXXIV. Évfolyam 5. szám. 2023. május)

KENETHOZÓ ASSZONYOK VASÁRNAPJA
POL. GYÖRGY Nagyvértanú.

Mk 15,43-16,8 és Jn 15,17-16,2

Mk 15,43-16,8

Abban az időben jött egy előkelő tanácsos, az Arimateából való József, aki maga is várta az Isten országát. Bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus csodálkozott, hogy már meghalt. Magához hívatta a századost, és megkérdezte, valóban meghalt-e. Miután a századostól megbizonyosodott róla, Józsefnek ajándékozta a testet. Az pedig gyolcsot vásárolt, majd levette Jézust a keresztről, begöngyölte a gyolcsba, és sziklába vájt sírboltba helyezte, és a sír bejárata elé követ hengerített. Mária Magdolna és Mária, József anyja pedig látták, hogy hová temette.
Amikor pedig elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja, és Szalóme illatszereket vásároltak, és elmentek, hogy megkenjék Jézust. A hét első napján kora reggel, napkeltekor kimentek a sírhoz. Egymás közt így beszélgettek: „Ki fogja elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, jóllehet igen nagy volt. Amint bementek a sírba, jobbról egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült, és megdöbbentek. De az így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadott, nincs itt! Nézzétek, itt a hely, ahová tették! Menjetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek: előttetek megy Galileába, ott majd meglátjátok, amint mondotta nektek.” Erre kijöttek a sírból és elfutottak, mert rettegés és ámulat fogta el őket, de senkinek sem mondtak semmit, mert féltek.

Jn 15,17-16,2

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást. Ha gyűlöl majd benneteket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket! Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ. Emlékezzetek a tőlem kapott igére: »Nem nagyobb a szolga uránál.« Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én igémet megtartották, a tieteket is megtartják. Mindezt azonban az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem. Ha nem jöttem, és nem beszéltem volna nekik, nem volna bűnük. De így nincs mentségük bűneikre. Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli. Ha nem vittem volna végbe olyan tetteket közöttük, amilyeneket senki más nem vitt végbe, nem volna bűnük. Most pedig látták ezeket, mégis gyűlölnek engem is, Atyámat is, azért, hogy beteljesedjék az ige, amely a törvényükben meg van írva: »Ok nélkül gyűlöltek engem.« Amikor eljön a Vigasztaló, akit én küldök az Atyától, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem vagytok!Azért mondtam el ezeket, nehogy megbotránkozzatok. Kizárnak benneteket a zsinagógákból, és eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, úgy hiszi, hogy szolgálatot tesz vele az Istennek.”

Szent György nagyvértanú

Valószínűleg a kisázsiai Kappadokiából származott előkelő keresztény családból. Egyes adatok szerint apja vértanúhalált halt, amikor még György gyermek volt, s attól kezdve anyja nevelte. Diocletianus császár uralkodása idején (284-305) katonai pályára lépett, ahol kiváló szolgálatával magas rangot ért el. Amikor a császári rendelet megfosztotta a keresztényeket politikai jogaiktól és állami tisztségeiktől, Szent György nyíltan megvallotta hitét a császár előtt, és sem hitegetésre, sem fenyegetésre nem volt hajlandó elállni tőle, hanem el is ítélte a pogány isteneknek áldozó hitehagyókat. Diocletianus ekkor kínzásokra adta át őt: lándzsával átdöfték a hasát, kerékbe törték, húsát szaggatták, ő mégis sértetlen maradt. Ennek láttán többen keresztény hívőkké lettek, vállalva ők is a vértanúságot. Végül a szentet 303. április 23-án lefejezték.
Szent György ikonográfiai ábrázolása egy vele kapcsolatos legendára utal. Eszerint a libanoni Bejrut közelében volt egy tó, amelyben hatalmas sárkány tanyázott, s ez a fenevad nyeldeste az arra vetődő embereket. A bálványimádók papjai azt a tanácsot adták a királynak, hogy a környéken élő családok naponta sorshúzás alapján áldozzák fel egy-egy gyermeküket a sárkánynak. Így került sor a király egyetlen leányának feláldozására is. A királyleányt a legszebb ruhájába öltöztették és elkísérték a tópartra. Amikor a sárkány előjött a tóból, ott termett lóháton Szent György, és megölte a szörnyet. A szent ezután megnyugtatta a megrémült jelenlévőket, hogy ne féljenek, hanem higgyenek és bízzanak az Úr Jézus Krisztusban, mert az ő parancsára történt a sárkány megölése.

Evangélium-magyarázat

A kenethozó asszonyok vasárnapján két evangéliumi szakaszt olvasunk fel a liturgiákon, az elsőt a kenethozók, a másodikat Szent György vértanú emlékezete miatt.

Elolvasva e szakaszokat találtam egy olyan mondatot, amely tényleg magyarázatra szorul, illetve első olvasásra nem értek vele egyet: „Ha az én igémet megtartották, a tieteket is megtartják.” (Jn 15,20).

Hogyan érti ezt Jézus, hiszen nem ezt tapasztaljuk, hogy az általa adott igéket, tanításokat az emberek, az emberiség megtartaná? Egyáltalán lehet-e bennünk ellenérzés az olvasott evangéliumi szakaszokkal kapcsolatban? Tiszteletlen vagyok-e Jézus Krisztussal szemben, ha a tanításait megkérdőjelezem?

A Jelenések könyvéből ismerünk egy mondatot:”Bárcsak hideg volnál, vagy meleg! De mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kivetlek a számból.” (Jel 3,15-16)

Ez a mondat arra biztat bennünket, hogy elutasíthatjuk a tanítást, vagy lelkesülhetünk is érte, de ha „hidegen” elfordulunk, előbb járjunk utána, bizonyítsuk be igazunkat, és ha nagyon magabiztosak vagyunk, akkor kérjük magát a szerzőt, hogy fejtse ki jobban álláspontját. Sarkalljuk magunkat arra, hogy ne megszokásból olvassuk a Szentírást.

A szent életű atyák szerint Isten mindent felhasznál arra, hogy szavával eljusson a legkeményebb szívekhez is. Egy gyászoló fiatal, aki elveszítette szerettét, a feltámadásról szóló híreket fenntartásokkal a szívében olvashatja. A feltámadásban való hit kegyelmi ajándék, kiérdemelni, megszerezni nem olyan könnyű. Szent II. János Pál pápa mondta:„az ima kiesdi a hitet”. Sokat kell imádkozni a kételyeinkben, hogy egyszer elnyerjük a feltámadásba vetett hitünket.

Jézus ezt mondja a tanítványoknak:„»Nem nagyobb a szolga uránál.« Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én igémet megtartották, a tieteket is megtartják.” (Jn 15,20). Jézus ezen szavait tényleg megtartották, megőrizték a mai ember számára is. „A tieteket is megtartják”, ahogy az apostolokét, hitvallókét is. Itt a mai nap Szent György vértanú szavaira, „igéire” gondolhatunk, aki nyíltan megvallotta a hitét a császár előtt és sem hitegetésre, sem fenyegetésre nem állt el tőle. Ezt is megtartották az utókor számára, de sokan nemcsak emlékezetben, hanem ugyanolyan tettekkel és hitvallással, mint Szent György vértanú tette. A mai napnak további szereplői a kenethozó asszonyok, akik bátran bementek a sírba, hogy amit elterveztek, meg is tegyék. Ezek az asszonyok mondták el -más evangéliumi szakaszok szerint- az apostoloknak, hogy az Úr feltámadt. Így az ő igéik, szavaik is fennmaradtak, ahogy Arimateai József szavai, igéi is, amikor bátran bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét.

Részekre szedve Jézus állítását fel kell ismernünk, hogy az állítása igaz. „Ha az én igémet megtartották, a tieteket is megtartják.”

De Isten igéjének értelmezése ne álljon meg a múltban, hanem folytatódjon a jelenben, a mi életünkben is. Nekünk is tanúságot kell tennünk a feltámadott Krisztusról, mint a kenethozó asszonyok tették, vagy tanúságot kell tennünk a hitünkről, mint azt Szent György vértanú is tette. Ez lesz a mi igénk, tanúságtevésünk, ami fel lesz jegyezve a mennyben és amelyért kegyelmi ajándékokat nyerhetünk a feltámadt Krisztustól.

Elek Antal atya

Megjelent a Görögkatolikus Szemle című újságban, (XXXIV. Évfolyam 4. szám. 2023. április)