Pap: Térdet hajtva könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram irgalmazz!

Pap: Uralkodó Urunk, Jézus Krisztus! Áldunk és magasztalunk téged, mint Megváltónkat, a tisztes és isteni nagyböjt eltöltéséhez nekünk nyújtott gazdag segítségedért, mely böjtnek viselésére saját példád által serkentettél bennünket, s tartalmát a mi üdvösséges megtérésünkre, lelkünk és testünk megtisztulására, negyvennapi időben határoztad meg. Véghetetlen kegyességednél fogva azzal is megvigasztaltál bennünket, hogy böjti vezeklésünk fele útján, a te drága feszületed képe előtt leborulhattunk és azt méltatlan ajkaink hozzáérintése által csókolhattuk; dicsőítvén téged, mint a keresztfán megfeszített Istenünket. Áldunk és magasztalunk téged, hogy megengedted szemlélnünk a te kedveltednek, Lázárnak, negyednapi feltámadását és Jeruzsálembe való ünnepélyes bevonulásodat, mely alkalommal követői lehettünk ama zsidó gyermekeknek, akik pálmaágakat tartván kezeikben, hozsannát kiáltottak néked. Áldunk és magasztalunk téged, hogy méltattál bennünket a te legszentebb és üdvösséghozó kínszenvedésed csodálhatására, s egyszersmind érdemesítettél, hogy a mai szent napon vérző kebellel boruljunk le a te isteni kereszted, a lándzsa, nádvessző, ecetes szivacs, élethozó halálod és szent oldalad sebe előtt, melyből vér és víz folyt a világ üdvösségére; s fájdalmas szívvel tanúi legyünk keresztről való levételed és test szerinti sírba helyeztetésednek. Áldunk és magasztalunk téged, megváltó Istenünk, a boldogító reményért, hogy kegyességed szerint megengeded nekünk feltámadásod fényes emlékünnepét is elérnünk, melyen örömtől eltelve, téged az arkangyalokkal, angyalokkal, Kerubokkal, Szeráfokkal, minden mennyei Erőkkel és Szentekkel, kiváltképpen pedig a te szeplőtelen Anyáddal, az Istenszülő Szűzzel, dicsérünk és magasztalunk. Most pedig, üdvhozó halálod és eltemettetésedet dicsőítve, szent sírod előtt mély alázattal leborulunk és e szent hajlékban egybegyűlt szolgáidért áhítattal könyörgünk: fogadd kegyesen a mi megtérésünket, imádságainkat, böjtöléseinket, könnyeinket, sóhajtásainkat és térdhajtásainkat, melyeket szívünk töredelmességében és lelkünk alázatosságában, bűneink bocsánatára néked felajánljuk. Fogadd kegyesen a mi gyónásunkat és bűnbánatunkat, miképp elfogadtad a vámszedő alázatos fohászkodását, s bocsásd meg nekünk, harmadnapi föltámadásodért, minden szándékosan és akaratlanul elkövetett vétkeinket. Tisztíts meg bennünket is, mint ahogy megtisztítottad a lábaidat könnyhullatással áztató bűnös nőt; és fogadj be minket is, mint befogadtad a téged megtagadó s később vétke felett keserű könnyek közt bánkódó Pétert. Öntsd szíveinkbe a te félelmedet, hogy teljes szívünkből tiszteljünk és imádjunk téged, s többé ne térjünk vissza a tisztátalan és gonosz cselekedetekre; hanem add, hogy őrizzük meg a te parancsolataidat életünk minden napjaiban, és a te akaratod szerint járjunk. És méltass bennünket, miképp kárhozat nélkül részesüljünk a te legtisztább tested és drága véredben, hogy részeseivé tétetvén a te harmadnapi feltámadásodnak, minden Szentekkel együtt a mennyek országára is méltóknak találtassunk. Mert te vagy az irgalom és üdvösség Istene és néked dicsőítést, hálaadást, tiszteletet és imádást küldünk, a te kezdetnélküli Atyáddal, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön-örökké. Nép: Ámen.

Részlet a nagypénteki alkonyati istentiszteletből